A Mester utcai tanár
Patonyi László egyetemi tanulmányai alatt nagy szorgalommal készült a pedagógus pályára, amelyet nehéz és felelősségteljes hivatásnak tartott. Magas szintű elméleti felkészültsége mellett gyakorló tanításait is – amelyet a Radnóti Gimnáziumban végzett – kitűnően teljesítette. Pedagógus hivatása a családban gyökerezett, de már egészen fiatalon kipróbálta magát a tanítás terén, mert folyamatosan magántanítványokkal foglalkozott. A családnak nagy szüksége volt a kiegészítő jövedelemre, Ő pedig szívesen vállalt tanítványokat, mert megszerette a gyermekkel való foglalkozást, örült kis diákjai eredményeinek.
Gimnazistaként iskolába jövet-menet naponta elhaladt a Mester utca 56-58. szám alatti csodaszép I. István Közgazdasági Technikum épülete előtt. 1967 tavaszán nagy veszteség érte ezt az akkor már nyolc évtizede működő, tanulmányi és sport eredményekben gazdag iskolát. Váratlanul, hivatása teljesítése közben meghalt Danhauser Rezső magyar-német-orosz szakos tanár, mindenki “Dani bácsija”, aki 32 esztendei pedagógus szolgálatból 30 évet ebben az iskolában teljesített. Az iskola magyar-orosz szakos tanárt keresett. A tősgyökeres Mester utcai, friss diplomás bölcsész Patonyi László megpályázta az egykori középiskolája a Fay András Gimnázium, szomszédságában az “Istvánban” a megüresedett magyar-orosz szakos tanári állást.
1967. augusztus 15-én nevezte ki az iskola akkori felügyeleti szerve, a Pénzügyminisztérium Patonyi Lászlót az I. István Közgazdasági Technikum tanárává. 1967 szeptemberében kezdődött el az a gazdag életpálya, amely 37 esztendeje alatt oly sok tanulmányi és sport sikert hozott a Mester utcai diákoknak és annak az iskolának, amelyet Patonyi László élete utolsó percéig szolgált. Az iskolában a pályakezdő fiatal bölcsész teljes bizalmat élvezett az első naptól kezdve. 1967. szeptemberében osztályt kapott, az I. c. osztály osztályfőnöke lett. Osztályát első perctől arra buzdította, hogy az iskolai élet minden területén legyenek a legjobbak. Sokat foglalkozott velük a tanítási időn túl is. Szaktárgyai közül főként az orosz nyelvet tanította.
Követelményeiben maximalista volt. Az érdeklődő diákok számára szakkört indított, amelynek céljául az orosz nyelv mélyebb elsajátítását és az orosz kultúra megismertetését tűzte ki. E célkitűzések jegyében szervezte az orosznyelvű szavalóversenyeket, a nyelvi vetélkedőket, orosz emberekkel való találkozásokat. Elérte azt, hogy osztályából a legjobb “oroszosok” iskolán kívüli is oroszul beszéltek.
Az orosz nyelvet kitűnően beszélő Patonyi László tanítási sikereinek záloga volt a páratlan, szinte művészi színvonalú didaktikai, metodikai kultúrája is. Az első tanévtől kezdve folyamatosan tartott kollégái számára úgynevezett bemutató órákat. A korabeli iskolai évkönyvek tanúsága szerint a foglalkozásokon résztvevő tanárok értékeléseikben kiemelték az órák gördülékenységét, hangulatosságát, a páratlan tanulói aktivitást, a szemléltetés gazdag tárát, a teljes orosznyelvűséget. Fiatal kora ellenére rövidesen Patonyi tanár úr lett az iskola idegen nyelvi munkaközösségének vezetője.
Az 1969/70. tanév évkönyvében így foglalta össze az idegen nyelv tanításának helyzetét: “ Az idei tan¬év volt az utolsó, amelynek lezárása után már széleskörű nyelvoktatásról beszélhetünk, hiszen a következő tan¬évtől kezdve – második idegen nyelv megszerettetésével – az orosz nyelv oktatása szűkül. Az elmúlt esztendő tapasztalatai szerint a német nyelvet tanuló IV. osztályosok 30 %-a jelentkezett fakultatív képesítőre. A II-III. osztályos tanulók aktív részvétele a tanítás utáni, nem kötelező idegen nyelvi órákon azt bizonyítják, hogy diákjaink szívesen tanulnának második idegen nyelvet is. … A nyelvoktatás terén az utóbbi időben hatalmas arányú fejlődés bontakozott ki.
Az írásbeliség helyett a szóbeliség, az élő, beszélt nyelv tanulása került előtérbe. Iskolánk idegen nyelvi munkaközössége is a modern nyelvoktatási koncepciójában kialakult alapvető komplex készségek közül a beszédkészség vezető szerepének biztosításával a tanítás életszerűségét, hatékonyságát igyekezett fokozni.” Az iskolai nyelvoktatásról szóló összefoglalójában meg-megcsillant a fiatal Patonyi tanár úr idegen nyelvek oktatásával kapcsolatos filozófiája is. Három év múlva már a kerületi orosz nyelvtanárok munkaközösségének vezetője lett. Az iskola életének egészével első ízben, mint az iskolarádió munkáját segítő tanár találkozott. Irányításával az iskolarádió megemlékezéseket, irodalmi műsorokat sugárzott. Oly sikeres volt munkája, hogy a későbbiekben az iskola valamennyi ünnepélyének ő lett a felelőse. Diákok és tanárok több ízben a Patonyi tanár úr szerkesztésében és rendezésében készült feledhetetlen irodalmi műsorok élvezői voltak. Mindnyájuk számára legemlékezetesebb a Radnóti emlékműsor volt.
Akkor a nézők közül senki sem sej¬tette, hogy a háború borzalmait is felidéző, szívfacsaró emlékezésben ott bujkált a sohasem látott, hősi halált halt édesapa emléke is, hiszen Patonyi tanár úr magánéletéről soha nem beszélt. Mosolya, kedves tekintete elfedte a lelkében mélyen gyökerező sebeket.
Évekig patronálta az iskolaújságot, amely akkor a Fillér nevet viselte. Vezette az iskolai KISZ klubot, amely irányítása alatt irodalmi vetélkedőket rendezett, népszerű együtteseket látott vendégül. S mindenhol ott voltak az osztályába járó fiúk és lányok. Irodalmi díjakat nyertek, orosz nyelvi versenyek győztesei lettek. Nevelő munkájában már ekkor felbukkant Patonyi tanár úr bölcsész szenvedélye mellett a sport iránti elkötelezettsége is. Osztályának jelmondata,- amint az KISZ titkáruk beszámolójában olvasható: “Egészséges testben, egészséges lélek.” Osztályának tanulói sokat sportoltak. Tömegsportban ők voltak a legjobbak az iskolában Rendre meg-nyerték a különböző sportágakban indított házi versenyeket.
Osztályfőnök-ük pedig jeles sportolókat hívott az iskolába: Juhász Istvánt, Brankovics Lászlót, Szűcs Lajost, az FTC sportolóit, mert a ferencvárosi fiatal tanár természetesen Fradi szurkoló volt. “A II. c osztályfőnöke arról is híres, hogy lehet vele focizni, a fociról beszélni és lehet vele együtt szurkolni a Fradiért – írta róla Réti Anna újságíró 1971-ben – Patonyi tanár úr 28 éves, vízilabdázóként kezdte, s valamennyi labdajátékban FTC szurkoló is.
A szurkolás szent dolog, a játék a küzdelem tiszteletét tanulják meg a diákok” – idézte az újságíró Patonyi tanár urat. A fiatal tanár nagyon fontosnak tartotta a tanulás mellett a gyerekek sportolását is. Egyik kezdeményezője volt a “Jó tanuló, jó sportoló” iskolai kitüntetés megalapításának, amelyet a tanév¬zárón adtak át minden tanévben, és amely hagyományként a mai napig fennmaradt szeretett iskolájában. A fiatal tanár teljes életével, a tanítási órákon túl szabadidejével is bekapcsolódott az iskola nevelő munkájába. A diákok szeretik, rajonganak érte, kedvéért tanulnak, szerepelnek, sportolnak, tantermet dekorálnak, első sorban persze osztályának tanulói. Az osztályfőnök megtisztelő elnevezésből osztálya elhagyta az “osztály”- t és maradt a „Főnök”, egymás között így becézték őt. Az évtizedek során osztályok jöttek és mentek, a Főnök becenév marad, eredetét a későbbi diákok már nem is tudták.
