Dr. Trethon Ferenc

Dr. Trethon Ferenc (1923–2012)

okleveles közgazda, okleveles könyvvizsgáló

 „Ott maradt a lelkem mélyében bevésődve.”

1941-ben a Szent István Felsőkereskedelmi Fiúiskolában érettségizett Budapesten. Első munkahelye az Állami Kőszénbánya budapesti igazgatósága, ahol előadó. 1945. februártól 1946. októberig a pénzügyi osztály helyettes vezetője, majd a MÁSZ Rt. statisztikai és kalkulációs osztályán kerületi referens, 1948. márciustól az ellenőrzési osztály revizora. 1947-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közgazdász oklevelet szerzett. 1949. márciusban lett a Bányaanyag-beszerző Vállalat ellenőrzési osztályának munkatársa, majd 1948. májustól 1952.

Áprilisig a szénbányászati Ipari Igazgatóság ellenőrzési osztályvezetője, beruházási osztályvezető-helyettese, a szénbányászati Minisztérium főkönyvelőség Revizori osztály osztályvezető-helyettese, főrevizora.

A Nehézipari Minisztérium Pénzügyi és Revizori, illetve 1967. októbertől közgazdasági főosztályának vezetője. pénzügyminiszter-helyettessé 1974. március tizennegyedikén nevezték ki, 1977. június huszonnegyedikétől 1981. szeptember harmincadikáig Lázár György kormányának munkaügyi minisztere volt. 1982-től 1991. évi nyugállományba vonulásáig a Veszprémi Vegyipari Egyetem Vállalatgazdasági és szervezési Intézet igazgatója. 1948. februárban lett a Magyar kommunista párt, majd a Magyar Dolgozók pártjának a tagja. 1956. novembertől MSZMP-tag. A Vezetéstudományi Európai Tanács első elnökhelyettese 1989–1995-ben. Az MTESZ társ elnöke 1981-től 1989-ig, a szervezési és Vezetési Társaság elnöke 1983–1996 között.

 

Családi háttér, gyermekévek?

– Egerben születtem 1923. szeptember kilencedikén. Édesanyám révén munkáscsaládból származom. Édesapám felmenője már az 1753-as egri adóösszeírások szerint is iparosmester volt, az egri püspöki rezidencia, püspöki sörház, majorház kőműves pallérja, majd 1759-ben a Minorita templom pallérjaként vezeti a templom építését.

1769-ben a tiszapüspöki templomépítés pallérja. leszármazottai is folytatták munkásságát – ezeket a hiteles adatokat használjuk fel a készülő „családfa” összeállításánál. További részletek kutatása folyamatban van.

Édesapám lakatossegéd volt. Hároméves koromban vesztettem el őt, tüdőgyulladásban hunyt el.

Drága édesanyám élete végéig egyedül nevelt – némi családi segítséggel. édesapám utáni nagymamám volt a család összetartó ereje, minden gyermekét és unokáját – tehát a családot – ő tartotta életében össze. Minden gyermekét arra terelte, hogy szakma, esetleg diploma legyen a kezükben. Számos unokatestvérem diplomás mérnök, könyvelő, vagy leg alábbis szakember.

 

– Iskolaválasztás?

– Miután a kilencedik kerületben laktunk, alsótagozatos iskolába a Vendel utcába jártam.

Emlékezetem szerint lakóhelyünk szomszédja „Béla bácsi” volt az, aki – ismerve az középiskola jó hírét – mindig azt mondta, hogy ha jól tanulok bekerülhetek ide és még lehet belőlem „valaki” – de csak akkor, ha megfogadom, hogy jól tanulok, mindig szorgalmas leszek.

Az 1937/38-as tanévben nyertem felvételt a szent István felsőkereskedelmi fiúiskolába.

  1. június tizenhetedikén érettségiztem jeles eredménnyel.

Büszke vagyok arra, hogy ebben az iskolában tanulhattam. Hálás vagyok oktatóimnak, akik felkészítettek az életre. Az Alma Mater szellemisége, a tanárok felkészültsége, az értelemre apelláló érvelésük, annak színvonala, a tanórák hangulata mind olyan tényezők, amelyek ma is jóleső érzéssel töltenek el. Ez arra vezethető vissza, hogy sok évtized után is élnek bennem azok az intellektuális és érzelmi szálak, amelyek az iskolai évekre vonatkozó életszakaszomban az intézményvezetéséhez, tantestületéhez ezek eszmevilágához kötöttek.

 

– Mi jellemezte az iskolában eltöltött négy esztendőt?

– A teljesség igénye nélkül felsorolva:

Először is itt szereztem meg az általános műveltség alapjait.

Megtanultam a hierarchia tiszteletét, azt, hogy a tanítvány nem felettese tanárának.

Világossá vált számomra, hogy a pontosság, a fegyelmezettség – a közhiedelemmel ellentétben – nemcsak a királyok udvariassága, hanem természetes követelmény mindenki számára.

Közvetve tanáraim tették egyértelművé részemre, hogy egyfelől a következetesség, másfelől a változó időhöz, környezethez szükséges alkalmazkodás egymásnak gyakran ellentmondó és mégis együtt járó feltételeinek hogyan lehet megfelelni.

 

– Felejthetetlen tanárok?

– A magyar nyelv és irodalom tárgyat Govrik Elemér tanár úr, volt osztályfőnököm oktatta. A magyar nyelv és irodalom elkötelezett hívének ismertük meg. Álláspontja az volt, hogy aki nem ápolja, fejleszti a magyar nyelv tudását, az az irodalmat sem élvezheti igazán. szuggesztív egyéniségével megéreztette velünk az olvasás fontosságát, jelentőségét, annak örömét. felhívta mindannyiunk figyelmét arra, hogy nincs olyan rossz könyv, amelynek tartalma valamilyen tekintetben hasznos ne lenne. Sokszor említette, hogy azért érdemes olvasni, mert a könyvek egyénenként mást és mást mondanak. Felfogása, nézete a későbbiekben minden tekintetben helyesnek bizonyult. Kár, hogy a második világháborúban fiatalon bekövetkezett halála miatt nem ismerhettük meg további tanulságos gondolatait. Verseskötetét olvasva egyértelművé vált, hogy rendkívül mély érzésű, szeretetre, elismerésre vágyó ember volt.

Steiner Albert tanár úr tanított meg arra, hogy a számok az élet minden területén fontosak. Ma is emlékszem feleltetéseire, amelyekre a „belépő” az úgynevezett nagyegyszeregy (tíz-húsz közötti számok szorzata) fejből történő ismerete volt. Aki a feleltetés elején az ezzel kapcsolatos kérdésekre nem tudott gyorsan válaszolni, hátra arc vezényszót kapott.

Tőle hallottam többször is, hogy ami nincs számszerűsítve, az semmilyen ténynek, dolognak nem lehet a viszonyítási 10 alapja. E felfogás helyessége gyakorlati munkám során sokszor beigazolódott. Arra is felhívta a figyelmünket, hogy vigyázzunk, mert a mindig, minden esetben kerek szám – nem véletlenül – sokszor hamis lehet.

Sokszor gondolok hálás szívvel Brunner Anna tanárnőre és Koczkás Kálmán tanár úrra, akik a gépírást és a gyors írást tanították. Az általuk átadott tudásanyag aktív munkálkodásom során gyakorlati értékűvé vált. Nagy segítséget jelentett részemre is, hogy az iskolában egyidejűleg két idegen nyelvet tanítottak, így megfelelő alapot kaptunk nyelvismeretünk későbbi bővítéséhez. Komoly szerepe volt az Alma Materben a testnevelésnek, a sportnak. A mozgás szellemfrissítő hatása nem volt vitat – ható. Az itt szerzett impulzus révén én is sportoltam, versenyeztem, de figyelemre méltó eredménnyel sajnos nem büszkélkedhetem.

A sport szeretete azonban – ha más vonatkozásban is – hozott számomra sikert. Rövid ideig a Magyar Vitorlás szövetség, majd ezután éveken keresztül a Ferencváros Torna klub Baráti körének elnöke voltam.

 

– Most, hetven esztendő után mit üzenhetne a Mester utcai épületnek?

– A következőket: Manet in alta mente repositum. (ott maradt lelkem mélyében bevésődve.)

 

– Pályakezdés?

– érettségi után először az Automobilia cég Liszt Ferenc téri üzletében dolgoztam eladóként, majd a Magyar Petroleum Rt.-hez léptem be számlázói munkakörbe.

1941 őszén levelet kaptam volt iskolám igazgatójától dr. Darnay László úrtól. Ebben az állt, hogy rá való hivatkozással jelentkezzem az akkor Iparügyi Minisztérium tízedik szakosztályához tartozó komlói szénbányák budapesti igazgatóságán, ahol számviteli előadóként felvételt nyertem. Itt kezdődött kötődésem a szénbányászathoz, majd később a szélesebben értelmezett iparhoz. E kapcsolat alapelve az ésszerűség volt, bár több évtized távlatából nézve egy-egy alkalommal talán az érzelem sem hiányzott.

Mai fejjel végiggondolva a hetven évvel ezelőtt történteket óhatatlanul adódik a következő gondolat: az ember élete sok helyszínre, időpontra, epizódra tagozódik, de ezek közül valójában csak igen kevés tekinthető igazán fontosnak. Az én életemben Darnay igazgató úr irányomba tett gesztusa, nem utolsósorban annak időpontja tartozik a valóban lényegesek közé.

 

A gazdag életút legfontosabb állomásai?

– A későbbiekben az állami iparirányítás átszervezése során létrejött szénbányászati, majd a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumba kerültem területi referensi, főrevizori beosztásba. 1957-ben megbízást kaptam a Nehézipari Minisztérium közgazdasági főosztályának vezetésére. Ebben a beosztásban 1974-ig dolgoztam. Ezen időszakban meghívott előadóként oktattam a közgazdasági, a Miskolci Nehézipari, valamint a Budapesti Muszaki Egyetemen. Több cikluson át tagja voltam a Magyar Tudományos Akadémia Ipargazdasági, majd Vezetéstudományi Bizottságának.

Az 1974. évben pénzügyminiszter-helyettessé neveztek ki. 1977 a munkaügyi miniszterré választás esztendeje volt. Ez utóbbi minőségemben egy alkalommal az Egyesült Nemzetek szervezetéhez tartozó ILO (Nemzetközi Munkaügyi szervezet) európai országok részvételével lebonyolított közgyűlésének elnöke voltam.

Az 1983. évben nyugállományba vonultam. Ebben az esztendőben felkérést kaptam a Veszprémi Vegyipari Egyetem rektorától a Vezetési szervezési Tanszék irányítására, majd a Tanszék Intézetté alakulása után a szervezet igazgatójának nevezett ki. Ezt a munkakört az 1993. évig láttam el.

A nyolcvanas évek elején a Műszaki és Természettudományi Egyesületek szövetsége (MTESZ) tagszervezete a szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnöke lettem, ellátva egyúttal a társaság lapja, az Ipargazdaság folyóirat szerkesztőbizottságának vezetését is. E funkciókban tizenkét éven át dolgoztam. Ebben az időszakban egy cikluson keresztül a MTESZ alelnökévé választottak. Ezekben az években az a megtiszteltetés ért, hogy egy perióduson keresztül első al – elnöke lettem a CECIOS-nak (Council of International Comitée of Sientific Management – Vezetéstudományi Társaságok Nemzetközi szövetsége).

Jelenleg – 2012-ben – a Managerképzési Alapítvány kuratóriumának tagja és elnöke vagyok. Felsorolni sem lehet, hogy ez alatt a hosszú idő alatt hány kitűnő, meghatározó egyéniségű személlyel dolgoztam, dolgozhattam együtt, szereztem nagyon jó barátokat, munkatársakat. Megnevezni azért sem akarnám őket, nehogy bárkit is kifelejtve véletlenül megsértsem őket. Mindenki tudja, kikre gondolok. Büszke vagyok, hogy köztük lehettem, velük dolgozhattam. Publikációim száma kétszázhuszonegy, amelyek magyar, német, angol és orosz nyelven jelentek meg.

Elhunyt 2012. szeptember huszonharmadikán.

Korábbi interjúkból összeállította:

Manik Gréti 2014 márciusában.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.