Szalay László – 9. rész – Az élete alkonyán

Az élete alkonyán

Életének utolsó évtizede is a megszokott program szerint zajlott. Nyáron Akarattyán sok kerti munkával teltek a napok. Délutánonként pedig 2-300 métert úszott a Balatonban Szellemi frissességét megőrizte haláláig, 91 éves koráig. A fizikai munka mellett naponta írásban rögzítette naplószerűen mindig az előző napi eseményeket. Tudatosan törekedett arra, hogy felidézze a közelmúltat. Időnként nagyobb memória próbákat is tett. Egy általa szerkesztett időhálóba beírta életének legfontosabb dátumait és az akkori eseményt. Más alkalommal iskolánk történetének fontos állomásait idézte fel és az intézmény korszakonként változó elnevezését írta le.

Megtalálhatók jegyzetei között a magyar történelem fontosabb eseményei, valamint a rendszerváltozás utáni pártok és kormányok felsorolása, egy kis mai történelem. Családjáról is készített összefoglalást. Szerepelnek benne a közeli és távolabbi rokonok születési dátumukkal. E sorok írója rém büszke arra, hogy a felsorolás végén szerepel neve és mellette a jelző „kedves igazgatóm”. Visszaemlékezett életének fontos eseményére is. Leírta feleségével való megismerkedésüket, a bált, ahol találkoztak. Ernő emléke címet viseli legkedvesebb testvérével kapcsolatos gyermek és felnőttkori valamint halálával kapcsolatos emlékezés. Figyelemmel kísérte a belpolitikai eseményeket is. A parlamenti közvetítésekből kiemelte a számára fontosat Halálának évében. 2007-ben készített feljegyzéseiből megtudhatjuk, hogy lemondott a kormányfő Gyurcsány Ferenc.

Jellegzetes gyöngybetűivel, hibátlan helyesírással írta mindezeket.

2006-ban – az arany, a gyémánt diplomája mellé –a Budapesti Corvinus Egyetemen átvette a vasdiplomát is. Évfolyamukból csak ketten érték meg diplomájuk 65. évfordulóját.

Az egyetem rektorától átveszi a vasdiplomát 2006-ban

A család 2007. február 25-én megünnepelte 90. születésnapját. Az ismerősök és barátok telefonon üdvözölték. Boldogan rögzítette feljegyzései között az eseményt, a telefonon gratulálók nevét. Ekkor  senki nem gondolt arra, hogy még ennek az évnek decemberében életének 91. esztendejében Szalay igazgató úr átlépi a földi lét és az örökkévalóság határát.

Szalay László nyugodt, kiegyensúlyozott, harmonikus személyiség volt Szerette az embereket. Az egymás iránti megbecsülést, tiszteletet a családból hozta magával és kitűnő tanár kollégái körében mélyültek el ezek a tulajdonságai.

Hívatását isteni ajándéknak tekintette. Életének  nagy részét a pedagógusi hívatása töltötte ki Hosszú tevékenységgel teli életútján kötelességtudata vezette végig. Elégedett ember volt. Elégedett volt tanítványaival.” Az itt végzett növendékek mindig erősítették iskolánk jó hírét. Én meg vagyok elégedve diákjainkkal. Általában becsületesen elvégzik napi feladataikat, rendesen viselkednek.” – mondotta. Elégedett volt munkájával. A hosszú évtizedek során soha nem akart igazgató lenni, szívesen vállalta az állandó helyettesi munkát.” A protokolláris feladatok terhesek lennének számomra” – így szabadkozott, ha szóba hozták ezt a kérdést. Szerette a természetet, a füveket, fákat, virágokat, örömet okozott számára növekedésük és gondozásuk.

Szívesen végzett minden hétköznapi feladatot. Szerette az állandó tevékenykedést. Kedvelt minden a jó zenét függetlenül annak műfajától. Szépen énekelt és szeretett táncolni. Gondoskodással vette körül családját, szerette tanítványait és örök szeretettel szerette élete párját.

Elvira fényképe egy alkonyi estén Lászlóról

2019.05.25-én, az VIII. Országos Istvános találkozón a tanári emlékfüzeteket, így a Szalay igazgató úrét is adomány fejében megkaphatják az érdeklődők.
Szalay László – 9. rész – Galéria:

Egyes szám: Egy gondolat “Szalay László – 9. rész – Az élete alkonyán

  1. Losonczi Sándorné Válasz

    Nagyon nagy szeretettel olvastam akkori számvitel Tanár Uram élettörténetét,Naplorészletét. Hálával gondolok Reá,akinek mindég volt szünetben diákjaival foglalkozni: 1-ben éves, 2.-ban 1-2 éves, 3-ban 1-3 éves, 4-ben 1-4.éves tananyag ismételtetése ugyhogy 5-re tudtunk érettségizni. Ma már nem tudok ilyen példát bárkitől.hogy emlitenének. Szép gondolat volt,hogy vissza tudunk emlékezni régi igen becsült Tanárainkra.Köszönöm Wildner Éva 1958-ban érettségiző.

    Sajnos gyenge járásom miatt nem tudok a Találkozon megjelenni,de boldogan olvasok róla.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.