Batizi László emlékfüzet – Írói ajánlás

Batizi László emlékfüzet – Írói ajánlás

Az első felejthetetlen igazgatóm Takaróné dr. Gáll Beatrix emlékének szántam. 2008-ban felkerestem dr. Batizi Lászlónét, Ibolya nénit s arra kértem, hogy idézze fel emlékeit Takarónéról. Beszélgetésünk közben elárultam, hogy Batizi tanár úrnak is készülök emléket állítani Ibolya néni örömmel fogadta a hírt, majd szomorúságot fedeztem fel arcán és kis idő után megszólalt: „Én szeretném átadni fiamnak és unokámnak az írásodat, az idő pedig sürget, közelítek a 90 esztendőhöz.”

Ott akkor, azonnal eldöntöttem, hogy az első emlékfüzet Batizi tanár úré, amelynek gazdag tartalmából idézünk néhány részletet.

„…Dr. Batizi László ahhoz a tanárnemzedékhez tartozott, amelynek a szellemi alkotása nem csak a tanítási tartalmában és módszerében nyilvánult meg, hanem tudományos és irodalmi tevékenységben is. Tanári vezető munkája mellett, irodalmi, tudományos közéleti munkásságot is folytatott. Könyvek, tankönyvek, szakcikkek, tantervek, bírálatok megsárgult lapjain követhetjük nyomon szellemiségét, hallhatatlan műveltségét, hazafias elkötelezettségét.

Legjobban a katedrán érezte magát, ahonnan hirdette a magyar nyelv, a táj és az európai sors számunkra kijelölt útjait. A környezetében élők és munkálkodók csodálták türelmét, mélységes mély humanizmusát. Nem ismerhették azt a forrást, amelyből táplálkozott egész életében. Az irodalomban, a zenében, a magyar kultúrtörténetében való elmélyülése és a hite volt az, ami ilyenné tette őt. Hitt a jóság és a szeretet örökérvényűségében, és ezt sugározta személyisége.

Az igazi örömforrás az volt a számára, ha át tudta adni azokat az értékeket, amelyeket birtokolt. Mindezt egyszerűen tette. Tudása mélyről fakadt, ismereteit mindig összekapcsolta, mondanivalója egységet alkotott. Egy irodalmi alkotást, egy eseményt, földrajzi jelenséget sohasem önmagában vizsgált, hanem abban a környezetben, amelyben létrejött és abban a hatásrendszerben, amit kiváltott.

Egyszerű, halk szavú ember volt. A tudásával sohasem kérkedett. A hozzá intézett kérdésekre mindig szakszerű, pontos választ adott, legyen az rádió, televízió zenei vetélkedője, tudósklub, vagy tanulói kíváncsiskodás. Vezetői elvárásait udvarias kérésként fogalmazta meg….”

A tanár úr életét és munkásságát bemutató fényképekkel illusztrált írás 2009-ben jelent meg legidősebb fia Batizi László István szerkesztésében a Volt Istvánosok Baráti Körének támogatásával.

A régi diákok azonnal elkapkodták, ezért is tervezzük később az újbóli kiadását.

SzBdR