Szalay László – 2. rész – Az ifjúság esztendei

Az ifjúság esztendei

1935 szeptemberében a frissen érettségizett Szalay László beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Tanári szakára. Felsőfokú tanulmányait a közgazdaságtudományi kar kereskedelmi iskolai tanárképző szakán, nappali tagozatos hallgatóként kezdte el. A család anyagi helyzete ekkor sem volt rózsás, de Szalay László jó tanulmányi eredménye és az igazolt vagyontalansági bizonyítvány alapján egyetemi évei alatt tandíjmentességet élvezett. Mind a négy Szalay gyermek leérettségizett, de egyetemi diplomát csak László szerzett.

Az ifjú Szalay László egyetemi évei szorgalmas tanulással teltek. Egyetemi tanárait mélységesen tisztelte, büszke volt rájuk. Ezt bizonyítja a haláláig őrzött Képes Pesti Hírlap 1938. március 17-i száma is. Az újságban látható Nizsolovszky Endre1 egyetemi tanár fényképe, amely mellé Szalay László gyöngybetűivel ezt írta: „Professzorom arcképe”. Az egyetemen kedvenc tantárgya a könyvvitel volt. Érdekes, hogy egyetemi tanulmányai alatt minden tantárgyból jobb eredménnyel vizsgázott, mint ebből a tárgyból. Tanítási gyakorlatát a Thököly úti Felsőkereskedelmiben végezte.

1941-ben szerezte meg a tanári képesítést könyvvitel, levelezés, jog, gyorsírás és közgazdaságtan szaktárgyakból. Pedagógusi munkáját fiatal tanárként 1941 szeptemberében a Fővárosi Kereskedő Tanonciskolában kezdte el. A Székesfővárosi Polgármesteri Hivataltól ideiglenes helyettes tanári megbízást kapott ebbe az iskolába. Még ebben a tanévben tudomást szerzett arról, hogy szeretett középiskolájában a Mester utcai felsőkereskedelmiben megüresedett egy könyvvitel szakos tanári állás. Horváth Jenő tanár urat az akkor alakuló Számviteli Főiskolára hívták tanítani. A friss diplomás Szalay László azonnal megpályázta az üres álláshelyet, és a következő tanévet 1942 szeptemberében már alma materében kezdhette el. Jó érzéssel ment vissza iskolájába. A jó érzését fokozta az, hogy a régi tanárai kedvesen, barátsággal fogadták.

Első évben csak az egyik szaktárgyával, a gyorsírás tanításával bízták meg, de az iránta meglévő bizalmat jelezte az, hogy azonnal osztályt kapott. Az I. C osztály 43 fiú tanulójának osztályfőnöke lett. A tanítás mellett szorgalmasan dolgozott doktori dolgozata elkészítésén, amelyet az üzleti kockázatokról írt. A „Kockázatok” címet viselő doktori értekezés bírálói jeles tudósok voltak. Dr. Fellner Frigyes2 és dr. Kuntner Róbert3 egyetemi tanárok, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai. Dr. Kuntner Róbert a tanítás mellett szakírói munkásságot is folytatott. A könyvviteltan és a kettős könyvvitel elmélete című munkái még ma is keresett alapkönyvek. 

Szalay László dolgozatában a gazdálkodás általános – minden körültekintő gazdálkodás esetén is fennálló-, és a speciális kockázatokkal foglalkozott. Az értekezés fő témája a kockázatpolitika, amelynek tartalma arra vonatkozott, hogy hogyan lehet elkerülni, megakadályozni és elhárítani a gazdasági veszteségeket, csökkenteni a kockázatokat. A téma tárgyalása során kiemelt szerepet tulajdonított a fiatal közgazdász tanár a gazdálkodásban részt vevő személyeknek, a vezetőknek és a végrehajtóknak. Dolgozatában bebizonyította, hogy mindkét csoport magatartása nagy kockázatot hordoz. A vezetőknél a hozzá nem értést és a visszaélést, a végrehajtóknál pedig a hanyag munkavégzést emelte ki, mint legfőbb kockázati tényezőket.

A száraz gazdasági téma feldolgozásán átsugároznak Szalay László tanár úr személyiségiének legfontosabb jegyei. A felelősség, a tisztesség, a pontosság, a mások munkájának megbecsülése, az önzetlenség. Ezek azok az emberi tulajdonságok, amelyeket Szalay tanár úr egész munkássága alatt megtapasztalhatták kollégái és tanítványai egyaránt. Doktori dolgozatában végkövetkeztetésként a gazdálkodás teljes kockázatát a gazdálkodásban résztvevő személyekre hárította, a kockázat csökkenését munkájukban és magatartásukban kereste. Ez fiatal korában kialakult filozófiája vezette Őt egész életében, pedagógiai munkájában és iskolavezetői tevékenységben egyaránt. A doktori dolgozat bírálata igen jó volt, a szigorlatai sikeresek. Szalay László 1941-ben elnyerte az egyetemi doktori címet. Időközben a Szalay család otthonában az élet megváltozott, a gyermekek felnőttek.

A fiúk vasárnaponként az ablakukból figyelték azt a két csinos fiatal leányt, akik a lányok édesapjának sógorával, Gyula bácsival sétálgattak. Perczel Gyula is a Postatakarékpénztárban dolgozott, a Szalay fiúk édesapjának kollégája volt. Szalayék háza előtt Gyula bácsi meg- megállt és a kollégák elbeszélgettek, eközben a lányok távolabb csiviteltek. László és Ernő, a két fiatalember titokban a függöny mögül gyönyörködött a lányokban. A lányok szépek, csinosak voltak, tetszettek a fiúknak. „Egyik alkalommal bátyám, aki a Takarékpénztár zálogházában dolgozott a csinos lányok édesapjával, Szabó Dezsővel, azzal a hírrel érkezett haza, hogy a zálogház egy táncestet rendez és rábeszélték a dolgozókat, hogy a rendezvény sikerének érdekében hozzák el fiaikat, lányaikat. Így jelezte bátyám, hogy Szabó Dezső lányai, Margit és Elvira is ott lesznek a táncesten. Elmentünk Jánossal együtt mi is a rendezvényre.

Meglátva a táncra várakozó Szabó lányokat, Elvirát és Margitot, rögtön felkérésre készültünk. Úgy döntöttünk, hogy a sikeres felkérés érdekében a jobb kiállású Ernő fogja felkérni a nagyon csínos, de büszkén álldogáló Elvirát, én pedig a szerényebbnek látszó Margitot. Ernő ment Elvira felé, de Margit lépett Ernőhöz és ment vele táncolni. Így, én egy kissé félve felkértem Elvirát. Bemutatkoztam, hogy tanár és doktor vagyok, a legnagyobb meglepetésemre nagyon kedvesen fogadott.” így emlékezett vissza Szalay tanár úr 1942. január 31-re, a Kéményseprő étterem táncos vacsorájára, ahol megismerkedett a 15 éves fekete hajú, kis gimnazistával, Szabó Elvirával. Megismerkedésükkor Szalay László a Mester utcai tanár 26 éves volt.

„A megismerkedésünk után gyakran találkoztunk, 1945 körül Elvira súlyos mellhártyagyulladással kórházba került, sokszor meglátogattam. Egyik alkalommal a kórházi ágyon ujjára húztam az eljegyzési gyűrűt. Ezt a nem hivatalos eljegyzést megismételtük a kórházból való kijövetele után családi körben, apám, anyám, Anci, Ernő és a Szabó család főbb tagjának jelenlétében.”

A jegyes pár testvére esküvőjén. A jobb oldalon a Szalay szülők.

 

A boldog szerelem és a pályakezdés éveit beárnyékolta a II. világháború. A tanár urat közvetlenül nem fenyegette a katonai behívó, mert krónikus vesebetegsége miatt felmentették a katonai szolgálat alól. Kollégái viszont sorra kapták behívójukat, megcsappant a tanári szoba létszáma. Búcsúzott az itthoniaktól Govrik Elemér4 magyar német szakos fiatal tanár is, kinek nem sokkal bevonulása előtt 1942-ben jelent meg első verseskötete, amely a „Síkon” címet viselte.

A tanár úr ígéretes költő- tehetség volt. A verseskötetről kritikusa5 így írt ”Govrik Elemér a legtehetségesebbek közül való, aki költészetében még feljebb emelkedik.” Govrik Elemér a „Síkról” nem emelkedhetett feljebb, mert még ebben az évben, fiatalon hősi halált halt az orosz harcmezőkön. Egyetlen verseskötetének dedikált példányait tanártársai és tanítványai ereklyeként megőrizték és néhányan hajlott korukban az iskolának adományozták azokat, hogy a tanár-költő neve fennmaradjon iskolájában.

Pusztulás és halál, sebesültek tömege a frontokon. A Mester utcai iskolaépületet hadikórházzá alakították. Az iskolának költöznie kellett. „A tanítást ideiglenesen a Vas utcában lévő kereskedelmiben, majd – a légoltalmi intézkedések miatt – Bakáts téri elemi iskolában folytattuk. Emlékezetem szerint tanulóink igen fegyelmezetten segítettek a költözködésben és az új helyen a tanulmányi munkában is megállták helyüket. Ráadásul a tanítás folyamatosságát gyakran megszakította a várható légitámadást jelző sziréna éles hangja. Ilyenkor az iskola pincéjéből kialakított óvóhelyre kellett haladéktalanul levonulnunk. Előfordult a Bakáts téri iskola épületében, hogy egy közeli bombabecsapódás miatti légnyomás kilökte a kémény pincei záró ajtaját és az egész korom a közelben ülőkre zúdult. Én is úgy néztem ki, mint egy kéményseprő.” – emlékezett vissza Szalay igazgató úr ezekre a borzalmas időkre.

A helyettes tanár személyi igazolványa

 

A háború évei alatt a közoktatási alkalmazottakat közigazgatási szolgálatra is beosztották. Zaklatott életéről tanúskodik az, hogy1944-ben a Székesfővárosi Levéltárba került majd 1944 augusztusában már iskolájába vezényelték,1944 novemberében pedig a X. kerületi elöljáróságon kellett szolgálatot teljesítenie.

 

2019.05.25-én, az VIII. Országos Istvános találkozón a tanári emlékfüzeteket, így a Szalay igazgató úrét is adomány fejében megkaphatják az érdeklődők.

 

Szalay László – 2. rész – Galéria:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.