Dr. Szalay László: Az Igazgatóhelyettes
Tanítási munkája mellett 23 esztendőn át volt az iskola egyik vezetője, a „második” ember, az első igazgató helyettes. Négy igazgatónak volt az évek során közvetlen munkatársa, az iskola zavartalan működésének őre. „Az igazgató helyettesi munka nem könnyű feladat. Szerteágazó adminisztrációs és szervező tevékenységgel jár. Megköveteli, hogy reggel 8 órától délután 18 óráig, de gyakran 22-23 óráig is dolgozzam az iskolában. Az sem ritka, hogy vasárnap is bemegyek ” – nyilatkozta az iskolaújságnak. A szerkesztő riporter Fórizs György elől elhallgatta, hogy a nyári vakációban maximum két hétig volt távol az iskolától. A nyári szünet többi részében felügyelte a festést, a karbantartást, ellenőrizte a nagytakarítást, az új tanév előkészületeit.
1974. július 24-én kelt levelében így számolt be az aktuális nyári feladatokról az akkor éppen doktori disszertációján dolgozó igazgatónak: „Az iskolában a festés csökkentett erővel megy, az olajfestéstől eltekintve az első és második emeleti tantermek készen vannak. A tanárit és az irodákat ki kellett üríteni, mert elvégezték a villanyszerelési munkát. Most várjuk a kőműveseket, akik a lyukakat eltüntetik. Hogy a festők mikor kerülnek ide, nem tudom, ugyanis a kollégiumot kell előre venni az augusztusi országos tanári továbbképzés miatt. Az állványozók is megérkeztek a díszterem és a tornaterem festéséhez és oda is kell festőt biztosítani, mert az állványok bérleti díja nagyon magas. Az igazgató és a tanári kirámolásánál jelen voltam én is, mindent biztonságba helyeztünk.”
Gondos gazda módjára jelenlétével biztosította, hogy a nyári munkák rendben határidőre és költséghatékonyan valósuljanak meg. Sajátjaként óvta, védte és fejlesztette az iskolát. Évtizedekig hozzá tartozott a pénzügyi-számviteli tantárgyak gondozása. Biztosította a szaktanári ellátást, elkészítette a tantárgyfelosztást, ellenőrizte a szaktanárok tanmeneteit, tanítási munkájukat. Óralátogatásairól pontos feljegyzést készített. Óralátogatási szempontjai a ma iskolájában is megállnák a helyüket. Különös gondja volt a tanulók tanórai munkájának megfigyelésére.
Amíg kötelező volt, megszervezte a tanulók külső – a pénzügyi ágazatban végzett – nyári szakmai gyakorlatát és ellenőrizte azokat. Büszke volt arra, hogy a költségvetési szervek és a pénzintézetek elégedettek voltak a gyakorlaton lévő tanulók szorgalmas munkájával és magatartásával.
Hosszú évekig foglalkozott a végzett tanulók elhelyezésével, igen nagy gondot fordított arra, hogy mindenki a képességének és érdeklődésének megfelelő állásba kerüljön. Amikor ez irányú munkáját dicsérték csak ennyit mondott:” Könnyű dolgom van, mert legtöbb tanítványunkat már a szakmai gyakorlat alatt megismerik és állást ajánlanak nekik.”
Ellenőrizte az iskolai dokumentációt, naplókat, anyakönyveket. A hiányosságokat pótoltatta, a hibákat kijavíttatta. Havonta összeállította a tanárok túlóra elszámolását. Ezeket a késő esti órákban, a napi munka után végezte. Sajátos humorérzéke a fáradt Szalay igazgató urat sem hagyta el. 1976-ban, amikor este a helyettesítési naplót ellenőrizte, megállapította, hogy Németh Szylvia tanárnő rosszul töltötte ki a naplót, miszerint saját magát helyettesítette szakszerűen. „Na, még szép”, jegyezte fel az esetet határidő naplójába és szinte látjuk, hogy milyen jót derült a tanárnő szórakozottságán.
Elkészítette az iskolai statisztikát, elemezte a számok mögötti iskolai munkát és komoly következtetéseket volt le a jövőre nézve. Nyugodt munkafeltételeket biztosított a tanárok és a diákok számára egyaránt. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a délután tanulószobaként használt tantermek ajtajára táblákat csináltatott, hogy benyitogatással ne zavarják az ott folyó tanulást.
Őrizte a zsebszámológépeket, a fóliákat, a diatárat, a zongora kulcsát, az elhagyott holmikat, az egész épületet. Tudta, hogy melyik ajtó zárja rossz, hol lóg a konnektor, a papírgyűjtésből mennyi pénze van az iskolának, melyik osztály hány jelvényt, diáksapkát rendelt. Ellenőrizte a KISZ pénztárat, az SZMK vagyonát. Megszervezte az írásbeli érettségit, a beiratkozást, a tanulók kötelező orvosi vizsgálatát, az iskolai ünnepélyek rendjét, az őszi iskolai hajókirándulást, a szalagavatót, a ballagást, a nyomtatvány ellátást.
Hajókiránduláson kollégái körében 1962-ben
Biró Imre, dr Balogh Ferencné, dr. Szalay László Kovács Lászlóné, Danhauser Rezső, Eördögh Lászlóné, Laki Pál
A hajón (jobbról balra) Dr. Berényi Béláné, Dr. Batizi Lászlóné, Dr. Szakolyi Béláné,
Imre Jánosné, Nagy Anikó táraságában dr. Szalay László
Nevéhez fűződik az első mágneses órarend elkészítése.
Rendkívül büszke volt sikeres tanítványainkra, olykor fel is jegyzete határidő naplójában ezeket. Például 1967-ben: Füzes Gábor13 4.d osztályos tanuló szerepelt a TV-ben, vagy Porcelán Anna a szemben lévő SZTK-ban dolgozik, Rupp András14 a közgazdasági egyetem pénzügy tanszékének tanára.
Az igazgató helyettesek feladata nem látványos, a háttérben dolgoznak az iskola működésének láthatatlan biztosítékai ők. Szalay igazgató úr életpályája és feljegyzései igazolják ezt. Fel sem lehet sorolni, hogy mi-mindennel foglalkozott. Minden feladatot szívesen és lelkiismeretesen végzett. Amikor a felnőtt tagozatot vezető dr. Batizi László balesetet szenvedett, mindenki számára természetes volt, hogy bokros teendői mellett Szalay veszi át az irányítást.
Hihetetlen, hogy mindemellett jutott ideje a bankstatisztika tankönyv lektorálására, közlönyök tanulmányozására, érettségi elnöki megbízatások teljesítésére, a felnőtt oktatásban való tanításra.
A Számviteli Főiskola megörökölt iratait 1954-től 1983-ig gondozta, amelyben nemcsak a budapesti, hanem az újvidéki, kassai iratörökség is szerepelt. Zokszó nélkül állította ki a bizonyítvány másolatokat, igazolásokat, fogadta a találkozók szervezőit.
S mire nem jutott ideje?
„Szabad időm jóformán nincs. Talán olykor vasárnap tudok időt szakítani kedvteléseimnek. Különösen szeretem a természetjárást és az úszást.
Danhauser tanár úrékkal az egri strandon
E téren az elmúlt év novemberében lényeges változás következett be. Három darab ötezer Ft-os autónyeremény könyvünk egyikére egy Skoda személygépkocsit nyertünk. Ez szárnyat adott kirándulásainknak. Eddig a közeli budai hegyeket jártuk, most autóval a távoli természeti szépségek is elérhető közelségbe kerültek” – mondta az iskolaújság riporterének 1971-ben.
Munkájáról, feladatairól pontos feljegyzéseket készített.
Határidő naplói őrzik az értekezletek anyagát, megbeszéléseken készített jegyzeteit, másnapi teendőit. A mára már megsárgult naplóit főként gyorsírással vezette , néha azonban folyóírással rögzített viccet, aranyköpést és egy-egy fontos információt .Például:” Bakonyi Zita 2.a osztályos tanuló szép nyomtatott betűkkel ír.”
A hetvenes évek egyik sportnapján oklevelet ad át Bakonyi Zitának és csapattársainak
„Száher Ernő, aki 1931-ben érettségizett zöld bársony sapkáját jelvénnyel 1972-ben behozta az iskolába, hogy őrizzük tovább.” Ez a sapka iskolai ereklyéink ékes darabja ma is.
Minden iratot megőrzött, rendben elrakott, legyen az iskolai vagy személyes dokumentum. Ezért olvashatjuk el az 1964-ben készült iskolai minősítését is, amelyet Mitnyán Mihály igazgató és Pósfai Elemérné párttitkár jegyzett.
„Az iskolát nagyon szereti, úgyszólván iskolájáért él. Minden iskolát ért dicsőségnek szívből örül és bántja minden sérelem, amely az iskolát éri.” így summázza minősítése az iskolához való viszonyát. Ars poetikája ez volt: ”Pedagógus életpályámat mindig hívatásomnak éreztem. Kora reggeltől késő estig jóformán minden időmet a tanítás és a nevelés ügyének szenteltem.”
Mindig boldogan vette át kitüntetéseit, örült annak, hogy munkáját elismerik. Három ízben kapta meg a Pénzügy Kiváló Dolgozója kitüntetetést 1955-ben, 1965 -ben és 1977-ben. Az iskola 75 éves jubileuma alkalmával az Oktatásügy Kiváló Dolgozója lett.
A tantestület a 75 éves jubileum évében, 1962-ben
Az iskolaújság riportere azt kérdezte tőle 54 éves korában, hogy mi volt az iskolával kapcsolatos legkedvesebb élménye? „Ez az iskola 75 éves évfordulója alkalmával rendezett ünnepség volt. Találkoztam régi kollégákkal, osztálytársakkal, régi diákokkal. Felejthetetlen. Persze szerepe van ebben annak is, hogy Nyers Rezső akkori pénzügyminiszter személyesen adta át nekem az Oktatásügy kiváló Dolgozója kitüntetést” válaszolta meg a kérdést.
60 esztendős korában kérte nyugdíjazását, de csak a vezetői munkát hagyta abba. Összepakolta íróasztalát és átköltözött a tanári szobába.
„Munkám elismerésének tekintem azt is, hogy szolgálati időm lejártát követően nem kellett elszakadnom kedves iskolámtól. Hanem még évekig taníthattam.” – írta 1992-ben visszaemlékezésében.
Még három esztendőn át tanította a „komisz kölyköket”, akiknek jól ismerte kamasz lelkét, és akiket annyira szeretett, és a szorgalmas leánykákat, akikben a leendő nőket tisztelte. Részese maradt még három tanévben a tanári szoba életének. Soha el nem fogyó vicceivel derítette mosolyra olykor fáradt, rosszkedvű kollégáit. Jakab tanárnő máig emlegeti, hogy amikor holtfáradtan egy késő esti órán belépett a tanáriba Szalay igazgató úr viccel próbálta felvidítani. „Böbike, tudja mi a csibe?” Kérdését saját maga kisvártatva meg is válaszolta: „A tyúk kicsibe”. Nem lehetett nem együtt kacarászni vele.
Olykor régi iskolai történetekkel, szórakoztató tanári epizódokkal csalt mosolyt a fiatal kollégák arcára. Igaz meséivel mindig sikert aratott. Kedvenc történetei főleg a szórakozott tanárokról szóltak. Ilyen volt a Kirner tanár úrra emlékező anekdota. A tanulószobán felügyelő Kirner tanár úr a foglalkozás végén hóna alá csapta a vastag tanulószoba naplót és elindult haza. A Mester utca végén vette észre a csomagot. Mit fog szólni Szalay, ha észreveszi a hiányt? Jobb, ha visszaviszem, gondolta és elindult vissza az iskolába.
2019.05.25-én, az VIII. Országos Istvános találkozón a tanári emlékfüzeteket, így a Szalay igazgató úrét is adomány fejében megkaphatják az érdeklődők.
Szalay László – 7. rész – Galéria:
A 75 éves jubileumi képen a névsort szívesen venném, vennénk!