A tudományos karrier csúcsa
„1938.május 6-án Takaró Gyuláné dr. phil. et. oecon. Gáll Beatrix azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordult a Műegyetem Közgazdaságtudományi Karához és ennek dékánjához, hogy egyetemi magántanári képesítésre bocsátani kegyeskedjenek. A kar a kérelmet elfogadta és egyben a magántanári képesítés alapjául szolgáló Gazdaságetika c. művet bírálatra kiadta dr. Heller Farkas és dr. Erődi-Harrach Béla ny. r. tanároknak. 1939.december 3-án Heller Farkas,1940. május 11-én Erődi-Harrach Béla benyújtotta véleményét a Tekintetes karnak. 1940. szeptember 25-én Takaróné sikeres magántanári kollokviumot tett, s 1940.október 30-án „Abszolút és relatív igazságok a közgazdaságtanban” címmel megtartotta magántanári próbaelőadását. A kar a próbaelőadást elfogadta és Takaró Gyuláné dr. Gáll Beatrixot „ A közgazdaságtan bölcseleti vonatkozásai” című tárgykörből képesítettnek nyilvánította. 1940. november 4-én a kar dékánja a határozatot, tudomásul vétel és megerősítés végett a miniszter elé terjesztette. 1940. december 4-én a vallás és közoktatásügyi minisztérium államtitkára aláírta a megerősítő leiratot. 1940. december 1o-én aláírták és az érintettnek megküldték a magántanári oklevelet. Két és fél év alatt egyetemi előadói jogot szerzett a műegyetem első női magántanára. dr. Gáll Beatrix 1940-ben, 46 évesen érkezett el tudományos pályájának a csúcsára, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem magántanárrá habilitálta. A habilitáció tárgyköre a közgazdaságtan bölcseleti vonatkozása.
„Örök hálával tartozom dr. Heller Farkas műegyetemi nyilvános rendes tanár úrnak, aki tanulmányaimat irányította, szemináriumában sok éven át foglalkozott velem, és áttörte a nőkkel szemben táplált előítélet vastag kínai falát, magántanárrá habilitáltatott.” – nyilatkozta a Magyar Nők Lapja újságírójának a frissen elismert magántanár.
A tisztelet kölcsönös. A két világháború közötti időszak legnagyobb magyar közgazdásza Heller Farkas, Takaróné magántanári kérelmének bírálatában így írt: „A műegyetemen Takaróné nemcsak szorgalmával tűnt ki, hanem doktori értekezésével is. E dolgozat a bölcselet és a közgazdaságtan határmezsgyéjén mozogva abban a vonalban fekszik, mely szerzője kettős képzettségének megfelel, és egyúttal jelzi azt a vonalat, amely Takaróné érdeklődését leginkább keltette fel. Az előttünk fekvő munkák széleskörű képzettségről tanúskodnak. A tudományos kérdések felvetésére és komoly tárgyalására való készség szól belőlük. Szerzőjük ereje nem annyira a közgazdaságtan elméletének a terére esik, mint inkább arra a határvonalra, amelyen a közgazdaságtan a bölcselettel érintkezik. …..Tudományos munkája a közgazdaságtannak a bölcseletbe átnyúló gyökereit érinti. Elsősorban olyan kérdést boncolgat, amellyel csak igen kevesen foglalkoztak eddig. Azzal a kérdéssel ugyanis, hogy a változó bölcseleti eszmények hogyan hatottak a gazdasági életre és hogyan tükröződtek abban, tudományos feldolgozást Takaróné munkásságáig nem nyertek.”
Az egyetemi magántanár a korabeli sajtó reflektorfényébe került. Csodálatos női karrier címen jelentek meg riportok, beszámolók munkásságáról. Bemutatták otthonát, életét családját és faggatták további terveiről is. További terve – mondta- az, hogy az egyetemi ifjúságot előadásaival arra nevelje: „Boldogabb élet csak a gazdasági önzés enyhülésétől és emelkedettebb, tisztultabb, emberségesebb etikai eszmények érvényre jutásától várható. Mert a gazdasági életnek is van eszméje.”
