A gyökerek, a gyermekévek
Hegger Éva mindkét szülője a Bácskában született, amikor az még Magyarországhoz tartozott. Hegger József 21 évesen, 1908-ban Baján szerzett tanítói diplomát, és még ebban az évben feleségül vette egy zombori kereskedő csodaszép leányát Lehmayer Annát. Az ifjú tanító Palánkán, a Duna bal partján lévő bácskai községben kapott állást.
Itt kezdődött el a fiatal pár közös élete is. 1909-ben megszületett első gyermekük, Irénke, akit csecsemő korában elvesztettek. 1913-ban megszületett második gyermekük, Anna.
A Trianon-tragédiát követően a Bácska nagy részét a délszláv államhoz csatolták. Hegger József tanító úrnak választania kellett a szülőföld és az anyanyelv között. Nem vállalta szerb nyelven a tanítást, nem tett hűségesküt, ezért több tízezer tisztviselő és pedagógus társával együtt kiutasították szülőföldjéről. A szépen berendezett otthonukból csak annyi maradt meg, amennyi egy vasúti vagonba belefért, mert ennyit hozhattak magukkal a bizonytalan jövőbe, a megcsonkított Magyarországra. Lehmayer Anna nagybátyja, a hercegfalvi( ma Mezőfalva) plébános fogadta be a kis családot.
1924-ben Hegger József tanító úr álláshoz jutott a cisztercita szerzetesrend Fejér megyei birtokán. A ciszterci rend a 12. században telepedett le hazánkban, de tevékenységük a 18.században bontakozott ki igazán. Kiváló földművelők voltak. A zirci apátság előszállási birtokán negyvenhatezer katasztrális hold földön példaértékű gazdálkodást folytattak. A gazdaság jövedelméből öt gimnáziumot működtettek, de nagy gondot fordítottak az uradalomban dolgozók gyermekeinek elemi iskolai tanítására is. A tehetséges szegény gyermekek felsőbb iskolai tanulmányainak támogatására pedig alapítványt hoztak létre.
A Fejér megyei apátsági uradalom- ahová Hegger tanító úr került- több kistelepülésből állt, Nagykarácsony, Szálláspuszta, Szőlőhegy, Kiskarácsony, Nagygyörgyszállás. Minden településen volt egy, egytantermes iskola. Hegger József tanító úr Nagygyörgyszállás és Kiskarácsony tanítója lett. Kapott az uradalomtól egy lovaskocsit, amellyel naponta átjárt Nagygyörgyszállásról Kiskarácsonyra, mert délelőtt ott, délután pedig Nagygyörgyszálláson tanította szeretettel és nagy türelemmel elsőtől hatodik osztályig a gyermekeket.
A tanítói lakást Nagygyörgyszálláson nagy kert, gazdagon termő gyümölcsös, béke és nyugalom vette körül. Ebbe a paradicsomba született nővére után 15 évvel a kis Éva. Szülei csodálatos ajándékként fogadták és féltőn, nagy gonddal nevelték. Édesanyja a falubeliek „tanító nénije”, ahogyan férje után nevezték,- kitűnő háziasszony volt. Ismerte a házvezetés és háztartásgazdálkodás minden fortélyát, és ezekre szívesen megtanította a falubeli asszonyokat is. Házukat gyakran keresték fel az itt élő emberek, kik tanácsért, segítségért, kik pedig gyógyításért. A tanító néni számos betegséget felismert és természetes gyógymódokat is ajánlott ezekre. Gyógyításának titka pedig nem volt más, mint az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma kezdeményezésére magyarul is megjelent „A nő, mint háziorvos” című Svájcban kiadott könyv. A falubelieknek nagy segítség volt a gyorsan felismert betegség és a természetes gyógyítás, mert az orvosi rendelő a településtől hat kilométerre volt.
A tanítói lakás kertje hangos volt a gyermekzsivajtól. A kis Éva játszópajtásai az életvidám falusi, főleg az urasági cselédek mezítlábas leánykái voltak.
Később ők lettek Évike barátnői is.
Az elemi iskola első négy osztályát a falusi gyerekekkel együtt, osztatlan iskolában végezte, Nagygyörgyszálláson.
A tanító úr családja együtt élte hétköznapjait, ünnepeit a falusi, egyszerű emberekkel. Osztoztak örömeikben, bánataikban. Tudásukat, tapasztalataikat szétosztották környezetüknek, ahol kellett, ott mindig segítettek. Ebben a természeti értékben gazdag, emberségben, tisztességben, szorgalomban bővelkedő falusi környezetben cseperedett fel a kis Hegger Éva.
A négy év elemi elvégzése után Bölcskére vitték szülei az ottani polgári iskolába. A dél-dunántúli, Pakstól mintegy 18 kilométerre fekvő községben a Notre Dame kisasszonyok apácarend 1921-1948-ig elemi és polgári iskolát működtetett. A ide került tíz évesen Hegger Éva és itt végezte el a polgári iskolát. A növendékek varázslatos környezetben a zárdát körülvevő rózsakertben és nagy kiterjedésű gyümölcsösben éltek. A gyümölcsök érése folyamatosan követte egymást, és mindezekből frissen szüreteltek a kislányok.
A zárdában szigorú rend és fegyelem uralkodott, hétköznap is egyenruhát viseltek. A növendékek egy tanévben csak háromszor utazhattak haza, karácsonykor, húsvétkor és júniusban a nyári vakációra. Havonta egyszer meglátogathatták szüleik kislányukat a zárdában.
A kis Hegger Éva megszokta, magáévá tette a rend szabályai által szervezett intézeti életet, melyben a tanítás mellett, kulturális tevékenység, sport, kirándulások színesítették a növendékek mindennapjait.
A kislányok között mély barátságok szövődtek. Hegger Évi igaz barátja Havasi Terézke lett, akit meghívott a nyári vakációban otthonukba, Nagygyörgyösszállásra is. Hegger Éva polgári iskolás korában, 12 évesen életében először találkozott a gondviseléssel. A téli szünetben kanyarós lett, nagy beteg. A rendkívül magas lázat nem tudták csillapítani, válságossá vált állapota. A reménytelennek tűnő helyzetben egyszer csak megszűnt a láz, és elkezdődött a gyógyulás, ami hosszú ideig tartott ugyan, de a kisdiák talpra állt.
