Éva néni családja
Hegger Éva életébe 1958-ban költözött be a nagy szerelem. És hol is találkozhattak volna, mint a Mester utcai iskola épületében. Fésős László az iskola igazgatójához, Takaróné dr. Gáll Beatrixhoz érkezett az iskolába, Hegger Éva pedig a titkárságon kollégiumi ügyeket intézett.
A titkárnő Kovács Erzsike bemutatta egymásnak a várakozókat. A hűvös bemutatkozás helyett villámcsapásként érte mindkettőjüket a fellángoló érzelem. Amit utólag megvallottak egymásnak, szerelem volt az bizony első látásra. 1959-ben Hegger Éva házasságot kötött Fésős Lászlóval.
Fésős László Szatmárban született, három éves korában elveszítette édesanyját. Édesapja debreceni gimnáziumba, majd egyetemre küldte fiát, ahol angol-német nyelv szakos diplomát szerzett. Budapesten kapott állást, és rövidesen megnősült. Felesége az I. István Közgazdasági Technikum gépírás tanárnője volt, de korán végzetessé vált szívbetegsége miatt csak ritkán látták az iskolában. Kislánya megszületése után romlott az egészségi állapota, és a kis Sári mielőtt megismerhette volna édesanyját, örökre el is veszítette őt. A kislány sokáig a korházban maradt, majd csecsemőotthonba, később nevelőszülőkhöz került. Két éves volt, amikor édesapja találkozott Hegger Évával. Sárika végre szerető anyukára talált.
Sárikát nemsokára kistestvérrel ajándékozták meg, mert 1961-ben megszületett közös gyermekük András.
A család nehezen viselte anyu állandó délutáni, késő estébe nyúló kollégiumi szolgálatait. Jó segítőre találtak Erzsi néniben, aki nemcsak a háztartási munkákban, hanem a gyermekek felügyeletében is sokat vállalt. Esténként azonban anyu nagyon hiányzott, de ő nem hagyta el kollégistáit.
A diákotthon, majd kollégium vezetői posztja meg-megüresedett. Tóth Gyula kollégiumi igazgató a Közgazdaságtudományi Egyetem számvitel tanszékére került, Busa József tanár úr pedig az iskolai tanításra cserélte fel kollégiumvezetői állását. Rövid időre új vezetők jöttek, és hamarosan távoztak is.
Fésős Éva néni hiába kérték, nem vállalta a vezetői munkát. 1975-ben hosszas rábeszélés után végre igent mondott, és 1984-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette az intézményt. Amint elérte a korhatárt, kérte nyugdíjazását. Ebben szerepet játszott az is, hogy vezetői munkát-bár példásan végezte- nem szerette.
A gyerekek közötti világ volt az ő világa, a velük való foglalkozás volt örömforrása, boldogsága. Fésős László rendkívül művelt, halk szavú, igazi jóember volt. Megértette felesége hivatását, és támogatta munkájában. Fésős László, aki aktív munkássága második felében műszaki fordítóként kereste a család kenyerét.
