Iskolánk létrejöttét 1887-ben annak köszönhette, hogy Fillinger Károly a IX. kerületi polgári iskola igazgatója felismerte, hogy a polgárosodó Ferencvárosnak a jól képzett mesteremberek mellett szüksége van olyan hivatalnokokra is, akik értenek a könyveléshez, levelezéshez, egyáltalán
a kereskedelmi folyamatok lebonyolításához.
Polgári és középkereskedelmi iskolaként indult évszázados útjára az intézmény. Rövidesen felsőkereskedelmi iskolává vált. Az intézmény iránti érdeklődés évről évre növelte a tanulók létszámát, ezért új, a speciális oktatási céloknak megfelelő épületre volt szükség. 1912-ben épült fel a Mester utcában, akkor még a város szélén, az „iskolapalota”. Amely mind funkciójában, mind esztétikailag páratlan alkotása Hültl Dezső építésznek.
1926-ban névadó patrónusukul Szent István királyt választották. A magyar államszervezet alapítóját, az iskola neve pedig 1945-ig Szent István Felsőkereskedelmi Fiú Iskola volt. 1945 után először Állami közgazdasági Gimnázium – majd a pénzügyminisztérium irányítása alatt Pénzügyi Technikum lett –, később I. István Közgazdasági Technikumként jegyezték. Az 1960-as évtized végétől I. István közgazdasági szakközépiskola névvel vált közismertté. Az 1950-es, 1960-as évtizedekben, hazánkban a középfokú pénzügyi szakképzés legnagyobb iskolájává vált.
1988-ban iskolánk visszaszerezte a szent István nevet. Az intézmény neve is jelzi – szent István közgazdasági szakközépiskola és kollégium –, hogy az épületben jelenleg is van bentlakási lehetőség, 1956 óta folyamatosan.
Iskolánk százhuszonhét esztendeje alatt átélte a történelem viharait, háborúkat, forradalmakat, politikai rendszerváltozásokat, oktatási reformok sokaságát. Azért tudott a nehézségeken úrrá lenni, fennmaradni és megújulni, mert a tanári kar minden időben magas szín vonalú szakmai műveltséggel és elhivatottsággal rendelkezett. A megmaradást segítette a csodaszép iskolaépület is.
Az iskola múltjának, egy-egy korszakának bemutatása Horváth Tamás tanár úr kutató munkájának köszönhetően a „Mesteristák és Istvánosok”című művében tárul fel izgalmas valóságában.
Az iskola régi tanárainak élete és munkássága a tanári emlékfüzetek sorozatában elevenedik meg.
De hogyan alakult a régi diákok élete? Mi történt az egykori tanítványokkal?
laki tanár úr tette fel ezeket a kérdéseket, és ezek nyomán született meg az elhatározás: keressünk meg régi diákokat és faggassuk ki őket életükről, munkájukról, gondolataikról.
Első körben azokhoz jutottunk el, akiket könnyen elértünk, akikről tudtunk, mert közszereplők voltak, s akik iskolájukkal kapcsolatban maradtak az évek során. Egy évvel ezelőtt kezdődtek el a beszélgetések. Istvánosok kérdezték istvános iskolatársaikat, így született meg az interjúk első kötete, amelynek közreadásával nem titkolt célunk iskolánk pedagógiai munkájának támogatása. példaadás a jelenkori diákok számára, hiszen valamennyien ezeket a lépcsőfokokat koptattuk. A pedagógusok részére pedig üzenet gyönyőrű hivatásukba vetett hitük erősítésére. Üzenet egykori iskolánkból, a ma és a jövő iskolájának. Az életutak feltárása érdekes olvasmány, kor-, iskola-, család- és karriertörténet.
A Volt Istvánosok Baráti köre szeretettel ajánlja a mai iskola diákjainak, tanárainak és minden valaha volt és leendő Istvánosnak a „lépcsőfokokat”.
A kötet megjelenése Béki Gabriella türelmes és alapos szerkesztői munkájának, csáky lajos szép borító- és arculattervének, tanácsainak, Erlei károly önzetlen és lelkiismeretes nyomdai előkészítő munkájának, valamint nem utolsósorban a beszélgetőtársaknak köszönhető.
Budapest, 2014. május hó
Szabó Balázsné dr.
Volt Istvánosok Baráti köre Egyesület
elnök
