Kiskunfélegyházától Budapestig
Kiskunfélegyházán 1894. december 30-án Gáll Pongráczék családjában megszületett a nyolcadik gyermek, Beatrix. A gyermekek közül kettőt még gyermekkorukban elveszítettek. A harminchét esztendős Pekánik Ilona utolsó gyermeke a kis Beatrix. Ekkor még nem sejtette az édesanya, hogy rövidesen reá szakad a népes család minden gondja. Az édesanya ősei evangélikus lelkészek voltak. Az édesapa Gáll Pongrácz elszegényedett dzsentri családból származott, s miként felmenői valamennyien, ő is a jogi pályát választotta. A XIX. századvég nagy munkájában, a telekkönyvi szervezésben dolgozott.
Beatrix hat esztendős volt csupán, amikor édesapját eltemették. Az édesanya a továbbiakban egyedül gondoskodott a gyermekek neveléséről, taníttatásáról. Csak nekik élt, és hűen őrizte az édesapa emlékét. A lányok valamennyien diplomát szereztek, a fiú is, aki mérnök lett. A gyermekek nyelveket és zenét tanultak. A lányok zongoráztak és énekeltek, a fiú hegedült is. A kis Beatrix nagy szorgalommal gyakorolt édesanyjuk leánykori zongoráján. Olyan komolyan vette a zongoraleckéket, hogy miatta új zongora került a szülői házba. Később orgonálni is megtanult, aminek nagy hasznát vette a fővárosban folytatott felsőfokú tanulmányai idején.
Gáll Beatrix szülővárosában, Kiskunfélegyházán cseperedett fel. Itt végezte el a polgári iskolát és itt szerezte meg a római katolikus tanítóképzőben az elemi iskolai tanítói oklevelét 1913-ban.
Nagykőrösön, a református főgimnáziumban érettségizett, ott, ahol édesapját Arany János is tanította. A tanítóképzővel párhuzamosan zenét is tanult. A kecskeméti városi zeneiskolában elvégezte a zongora tanszak tíz osztályát. 1914-ben – a budapesti Zeneakadémia tanárainak az elnökletével- kitűnően vizsgázott.
Szerette és becsülte szülőföldjét, a Kunságot. Életrajzaiban, az életében szerepet játszó települések neve mellett mindig megemlítette azok neves szülötteit, vagy jeles lakóit, így például Kiskunfélegyházánál Móra Ferencet és Petőfit, Nagykőrösnél Arany Jánost.
A népes család Kiskunfélegyházán az apa után kapott szerény nyugdíjból szigorú beosztással nagyon takarékosan élt, de megőrizte a magas erkölcsi értékeket mindenek fölé helyező emberi tartásra és teljesítményre ösztönző légkörét. Hamar rádöbbent a legkisebb gyermek is arra, hogy továbbtanulásáról csak akkor lehet szó, ha annak költségeit maga teremti elő. Idős korában is büszke volt arra, hogy 14 éves korától minden életszakaszában saját jövedelméből tartotta el magát. A szülői házból Gáll Beatrix tehetséget, szorgalmat, nemes gondolkodást, szellemi igényességet hozott magával.
Gáll Beatrix kisiskolás és tanítóképzős éveiben Magyarország gyors gazdasági fejlődésen ment keresztül. Az ipari forradalom egy jó évszázaddal megkésve érte el hazánkat, de 1867 és 1914 között modernizálódott a gazdaság, és hazánk felküzdötte magát a közepesen fejlett országok szintjére. Budapest belépett az európai világvárosok sorába. Felpezsdült a szellemi élet is. Bárczy István budapesti polgármester iskolaépítési programjában nem csak új iskolák épültek szerte a fővárosban, hanem a gazdaság igényeihez alkalmazkodó új iskolatípusok is létre jöttek. A tanulás iránti vágy az okleveles tanítónőt, az ifjú Gáll Beatrixot a fővárosba hozta.
