Patonyi László – 1. rész – Az életút elején

Az életút elején

A második világháború lángba borított mindent. Európa egén bombákkal terhes repülőgépek dübörögtek, véres harcok folytak Európában és Afrikában éppúgy, mint a Csendes óceánon. Magyar katonák ezrei estek el az orosz harcmezőkön.

E borzalmas háború, az elszabadult pokol közepette 1943. december 28-án a budapesti Honvéd Korházban Patonyi Lászlóné Márkus Etelka fővárosi okleveles tanítónő egy gyönyörű, egészséges kisfiúnak adott életet. A kisbaba édesapja után a László nevet kapta. Keresztvíz alá a korház folyosóján – az azon a héten született csecsemők közös keresztelőjén – az édesanya unokatestvére, Márkus Erzsébet tartotta. A baba boldog gyermek, körül rajongott első unoka, szerető családtagok vették körül.

A család örömét azonban beárnyékolta a háborús félelem. A fiatal édes¬apa Patonyi László katonatiszt hosszas udvarlás után nyerte el a csinos, és kedves Márkus Etelka kezét, akinek sok kérője akadt, de ő nem akart férjhez menni, a pedagógus, hivatással jegyezte el magát. Patonyi László hűségesen várt rá. 29 éves volt a tanítónő, amikor Esztergomban, a Belvárosi Templomban örök hűséget esküdött az akkor már hadi szolgálatot teljesítő tisztnek.

A Márkus család tősgyökeres esztergomi família volt. A családból többen az esztergomi tanítóképzőben tanultak. Márkus Etelka édesapja Márkus Kálmán is okleveles tanító volt, aki Budapesten kapott állást, év¬tizedeken keresztül iskolát igazgatott. Márkusék két gyermeket neveltek. Etelka tanítónő, Kálmán pedig állat¬orvos lett. A fiatal diplomások sorsát szétdúlta a háború. Kálmán székes¬fővárosi állatorvos az orosz fronton harcolt, Etelka a kismama pedig katonafeleségek szomorú félelemmel teli életét élte.

A hadi helyzet Magyarországon egyre fenyegetőbbé vált. A szovjet-román csapatok 1944. szeptember vége és október eleje között betörtek a Miskolc-Szatmárnémeti-Szalonta-Arad vonalra, ahol támadást készítettek elő a Nagyvárad-Nyíregyháza-Debrecen térség megszállására. A német csapatok viszont ellentámadásra készültek. A hortobágyi össze¬csapásnál a Vörös Hadsereg minden téren előnyt élvezett. Szeptember végére a szovjet 53. hadsereg el¬özönlötte Békés megyét. Az itt állomásozó Magyar hadsereg meghátrált, a szovjetek előre nyomultak Csongrád megyébe. Csongrád város védelméért négy napig folyt a küzdelem, 1944. október 8-12. között. A harc során 152 katona és 178 civil vesztette életét. A Csongrád védelméért folytatott tűzharcban 1944. október 8-án Patonyi László főhad¬nagy 31 évesen elesett. A hősi halottat Csongrádon temették el. Kisfia ifj. Patonyi László kilenc hónapos volt ekkor.

A fiatal özvegy és a kis árva 1945 áprilisában a nagyszülőkkel együtt beköltözött a Ferencvárosban lévő Mester utca 33-35. sz. ház I. emelet 18. számú lakásába, amely Patonyi László tanár úr lakása lett haláláig. Az ifjú tanítónő családfenntartóvá vált. Féltette állását, ezért lázas betegen is bejárt az iskolába tanítani.

A háború éveiben testileg, lelkileg megviselt szervezete nem tudott ellenállni annak a tuberkulózis, fertőzésnek, amelyet osztályában az egyik kis tanítványától kapott el. Már 1946-ban súlyos tüdőműtéten esett át, a méregdrágán megszerzett Sztreptomicin – az akkor leghatásosabb gyógyszer – is alig segített. Patonyi Lászlóné Márkus Etelka tanítónő 100%-os munka¬képtelenné vált, elvesztette állását, 31 évesen örökre elbúcsúzott a katedrától, kis tanítványaitól, pedagógus hivatásától.

Ám a gyermek Patonyi Lászlót a család súlyos anyagi nehézségek közepette is gondosan, szeretetben nevelte. Szófogadó, jó gyermek volt. A nyári vakációt Esztergomban töltötték az ősi fészekben együtt Márkus Erzsébet a keresztmama gyermekeivel. Vidámságban, fürdéssel, játékkal teltek a nyarak és itt szövődtek Patonyi László első barátságai is.

1950-ben az utcájukban lévő Mester utca 67. szám alatti József Attila Általános Iskolába íratták be, amelynek nyolc esztendőn át példás magatartású, kitűnő rendű diákja volt.

Középiskolába a Mester utca túloldalán lévő Fáy András Gimnáziumba került. Saller Magda fiatal orosznyelv szakos tanárnő volt az osztályfőnöke, akinek bizonyára nagy szerepe volt abban, hogy a kitűnően, miniszteri ki-tüntetéssel érettségizett Patonyi László orosz-magyar tanári szakra jelentkezett.