A háború után
A második világháború romjain 1945-ben folytatódott az élet. A 28 esztendős Szalay tanár úrra gondokkal teli, nehéz évek következtek. A Fogarasi úti családi házban – amelyet az úgynevezett LAB kölcsönnel épített a család – nélkülözés és betegeskedés. Szalay János az édesapa gyógyíthatatlan beteg, a testvérek elvesztették állásukat. Szalay László a családról való gondoskodás miatt szabad idejében könyvel a Danek és Hankus festék kereskedelmi cégnek, ahol jól ismerték megbízható munkáját, mert a nyári szünetekben korábban is foglalkoztatták.
A család nehéz helyzetére jellemző, hogy házuk fűtéséhez öccsével, Ernővel Pest környékére mentek, kokszsalakból szenet válogatni és kis kocsival húzták haza az aranyat érő tüzelőt. Az iskolában sem könnyű az élet. Az épületben kialakított hadikórházat a háború vége felé ugyan bezárták, de rövidesen a szovjet katonai parancsnokság vette birtokba az iskolát. A katonák tovább rombolták az épületet. A szovjet hadsereg kivonulása után visszaköltözhetett az iskola régi otthonába. Az épület azonban romokban hevert, csupán a falak maradtak épen. Törmelék, szemét borította a belső tereket. A berendezések, felszerelések teljesen elpusztultak. A II. világháború előtt az országban egyik leggazdagabban felszerelt iskola teljesen elszegényedett.
A tanítás fizikai feltételeit a tanári kar és a diákság közös munkával teremtette meg. 1948-ig tartott az iskola újjáépítése. Egy- egy felújított helységben azonban már 1945 őszén megindult a tanítás. Szalay tanár úr, miután megkapta az orosz és magyar nyelvű igazolványát, szabadon közlekedhetett a városban.
Osztályával oroszlánrészt vállalt az épület felújításában. A papírral befedett ablakok, a hideg tantermek, a fizikai munkában megfáradt diákok a tanításban nem jelentettek akadályt. Szalay tanár úr óráit pontosan, lelkiismeretesen megtartotta.
Az otthoni gondok és a nehéz iskolai munka mellett ebben az időszakban nagy lelki teherként nehezedett rá az, hogy feljelentették az Igazoló Bizottságnál, majd a Népbíróságon is. A vád alapját képező történet 1941-ben az első munkahelyén, – helyettes tanár korában – a tanári szobában lejátszódó vita volt. A Központi Kereskedő Tanonciskola két tanára közötti beszélgetésben az egyik tanár angolbarátsággal vádolta meg kollégáját. A beszélgetés heves politikai vitává fajult. Az elhangzottakról az igazgató jegyzőkönyvet vett fel és a tanári szobában lévő kollégákat arra utasította, hogy a jegyzőkönyvet tanúként írják alá. Szalay László is a tanáriban tartózkodott ekkor és az igazgatói utasítást végrehajtotta, a jegyzőkönyvet aláírta.
1945-ben fordult a kocka. Az angolbarátsággal megvádolt tanár feljelentette vitapartnerét és a tanukat az Igazoló Bizottságnál és a Népbíróságon is. Szalay tanár úrnak védekeznie kellett. Hiába igazolta 15 tanár kollégája és 10 Fogarasi úti szomszédja, hogy a fiatal tanár nem volt németbarát, sem a náci párt tagja.
Ártatlanságát igazolja egy dokumentum is, amely bizonyítja, hogy a nyilas üldözések idején Inzelt István vegyészmérnöknek és Krausz Ábrahámnak a nyilasok előli menekülésben hathatós segítséget nyújtott, az Igazoló Bizottság mégis elmarasztalta.
A Mester utcai kereskedelmi gimnáziumból büntetésként áthelyezték őt a Kereskedő Tanonciskolába. A népbírósági tárgyalás előtt szerette volna megismerni dr. Halmay István tanár feljelentésének tartalmát, ezért kérte a polgármestert engedje lemásolni az iratot. A polgármesteri hivatal azonban megtagadta kérését. A Népbíróságon Szalay tanár úr védekezése ennek ellenére eredményes volt. A vád alól felmentették a főváros pedig visszahelyezte eredeti állásába a Mester utcai iskolába. A történtek ennek ellenére nagyon megviselték, életre szóló nyomokat hagytak lelkében. E szomorú történet ismeretében érthetjük meg, hogy az iskolában politikai kérdésekben miért nem foglalt soha állást.
1948-ban eltemették édesapjukat, Szalay Jánost. Özvegy édesanyjának lelki és anyagi támasza László maradt.
2019.05.25-én, az VIII. Országos Istvános találkozón a tanári emlékfüzeteket, így a Szalay igazgató úrét is adomány fejében megkaphatják az érdeklődők.
Szalay László – 3. rész – Galéria:
