A vezető munka kezdete
Tanítványaival az iskola udvarán 1950-ben
Az iskola vezetése rendkívüli feladatok elé állította az 1951-ben kinevezett fiatal igazgatót. A háborús pusztítások után a megújuló iskolaépület egy részébe beköltözött a Számviteli Főiskola. Szalay igazgató úr megértéssel fogadta a hontalanokat, akik részben Újvidékről, részben Kassáról menekültek. Akkor még nem gondolt arra, hogy rövidesen át kell adnia az egész épületet, mert a főiskola tanulóinak létszáma rohamosan megnő. A középiskolának el kellett hagynia az oly sok munkával rendbe hozott régi otthonát. A IX. kerületi Kinizsi utcában a Református Gimnázium épületében szorítottak helyet a Mester utcai fiúiskolának. A két iskola számára szűk volt a hely, de megkönnyítette az együttműködést az, hogy a tanulók hamar összebarátkoztak. Az udvaron közös játékokat, vetélkedőket, télen hógolyó csatákat rendeztek.
Szalay igazgató úr a Kinizsi utcában rendet, fegyelmet és színvonalas tanulmányi munkát követelt kollégáitól és a tanulóktól egyaránt.
1952-ben az új oktatás irányítás a szakképző iskolákat a szakminisztériumok felügyelete alá helyezte. 1952 júniusában a Pénzügyminisztérium felügyelete alá került a Szalay László vezette Közgazdasági Fiú Gimnázium. Az iskola hivatalos átadása a Kinizsi utcai épületben történt Szalay igazgató úr jelenlétében. A Pénzügyminisztérium másik iskolája a Pesterzsébeti Közgazdasági Középiskola lett.
Mindkét iskolában alacsony volt a tanulói létszám, ezért az új irányító hatóság a két iskolát összevonta és a VII. kerületi Bethlen téren lévő korábbi izraelita gimnázium épületébe helyezte el. Az iskola új nevet kapott Pénzügyi Technikum lett, vezetését a Pénzügyminisztérium Lendvay Istvánra a korábbi erzsébeti iskola vezetőjére bízta.
A 36 esztendős Szalay László igazgató helyettesi megbízást kapott, hogy ez a feladat az iskola „második embere”, sorsa legyen nyugdíjba vonulásáig, 1977-ig.
Szalay tanár úr részére a két iskola összevonása megváltozott pedagógiai helyzetet teremtett. Eddigi pályája során nevelői és vezetői munkáját fiú tanulók között, főként férfi kollégákból álló tantestülettel végezte. A Bethlen téri iskolában megváltozott a helyzet. A folyosókon, a tantermekben nagy számban csiviteltek a leányok. A tanári szobában pedig megsokasodtak a tanárnők. Itt, a Bethlen téren alakult ki Szalay igazgató helyettes úrnak a tanárnőkhöz és a leány tanulókhoz való sajátos stílusa. Tisztelettel és kitűnő udvariassággal közeledett a tanárnőkhöz és a lányokhoz egyaránt. A leány tanulókat magázta, hangját jelenlétükben soha fel nem emelte, előttük az ajtón be nem ment. Igyekezett a vegyes iskola előnyeit felfedezni. Később az iskolaújság számára készített riportban a koedukációról így nyilatkozott:
„A koedukált oktatással egyetértek, mert hasznos az, ha már az iskolapadban megszokják a fiúk és lányok egymás társaságát, hiszen a munkahelyeken is együtt dolgoznak, így könnyebben beilleszkednek új környezetükbe. A koedukáció eredményeképpen a lányok nagyobb szorgalma pozitívan hathat a fiúkra.”
Szalay László alig ismerte meg új igazgató kollégájának, Lendvay Istvánnak vezetési stílusát, pedagógiai koncepcióját, annak tragikusan bekövetkező hirtelen halála miatt, máris Takaróné dr. Gáll Beatrix igazgatónő munkáját kellett segítenie.
1956-ban a Számviteli Főiskolát a Pénzügyminisztérium átmenetileg megszüntette, ezért a Bethlen térre száműzöttek visszakapták otthonukat a Mester utcai épületet.
A visszaköltözést, a tantermek, szertárak elrendezését az iskola berendezését az igazgatónő az épületet jól ismerő Szalay igazgató helyettesre bízta. Akkor került hozzá az épület valamennyi kulcsa és ekkor vált azok örökös őrzőjévé, a terembeosztások felelősévé.
A régi-új otthonban, ahol az első világháborús hősi emlékmű átalakított képe előtt tárgyal Szalay igazgató úr
Az iskola költözéseinek idején igazgatói vagy helyettesi munkája mellett különös gondja volt az iratok és értéktárgyak megőrzésére. Sajátjaként mentette és őrizte mindazt, ami a háború pusztítása és a költözködések viszontagságai között megmaradt. Az iskolai ereklyék nagy része – amelyet az iskola nagy becsben tart ma is – Szalay igazgató úrnak köszönhető épp úgy, mint a levéltárnak hiánytalanul átadott anyakönyvek sokasága. Sikerült megőriznie az iskola II. világháború előtti levelezőlapját, amely az intézmény III. emeletén lévő Kőrösfői Kriesch Aladár fali képét ábrázolja.
Az ötvenes években, mint valamennyi tanár kollégáját ideológiai átképzésre kötelezték. Megőrzött irataiból tudjuk, hogy megtanulta a marxista politikai gazdaságtant, a dialektikus materializmust, tanulmányozta a bolsevik párt történetét, ebből vizsgázott is. Ebben az agyonpolitizált légkörben Szalay László megőrizte önmagát, értékrendjét, szellemiségét. Dr. Martényi Csaba az 1950-es évekbeli egykori diák a ”Mit adott nekem az I. István Közgazdasági Technikum” című írásában így emlékezett reá.
„A Csallóközből áttelepített Jónás Beáta dolgos szülei a kapott föld mellé, további földet vásároltak, ezért kulákká nyilvánították őket. Felvételét az iskolába Szalaynak köszönhette, aki egy legyintéssel intézte el kulák származását. A rendszer túlkapásai nem hatottak rá, rendes ember volt. Szigorúsága és következetessége, jó tanítási módszere mellett ez a bátor tett emelte Szalay tanár urat a szememben igazán értékes emberré.”
Szalay László – 5. rész – Galéria:
