Nagy Mária harmadik osztályos tanuló 1960. szeptember másodikán kezdte el kollégiumi naplójának vezetését. Bejegyzésének utolsó dátuma 1962. április 28. A vámosmikolai szakközépiskolás lány ez év tavaszán már az érettségi vizsgára készült, ezért felmentést kapott minden kollégiumi foglalkozásról. Itt ért véget a két tanéven át pontosan vezetett kollégiumi eseményekről készült krónika.
Az egykori szakközépiskolás feljegyzéseiből betekinthetünk egy budapesti kollégium korabeli életébe, a nevelőmunkába, a vidékről, fővárosba került gyermekek hatvanas évtizedbeli szocializációjába.
Nagy Mária naplója ma már neveléstörténeti dokumentum, amelynek értékét az is növeli, hogy a füzet hátulsó részében pontosan felírta azt, hogy a kollégista éveiben milyen színházi és mozielőadásokat látott és milyen könyveket olvasott.
A diákotthonokban lakó tanulók intézményi élete az iskolai tanítás után kezdődött. Rövid kimenőt kaptak ebéd után, majd kötelező tanulószobai foglalkozáson vettek részt. Tanári felügyelet mellett készültek a másnapi órákra, vacsoráig. A vacsorát követték a különböző közösségi foglalkozások.
Egy kollégista egyszerre három közösséghez tartozott, ha KISZ tag volt, akkor négyhez. Mindegyik közösségnek volt a tanulók által választott diákvezetője. A közösségek előre tervezett program szerint tartották a foglalkozásokat.
A legnagyobb közösséget a teljes kollégium alkotta. Összejövetelük volt a kollégiumi közgyűlés, amelyre negyedévenként került sor. A közgyűléseken értékelték az elmúlt időszak tanulmányi, kulturális és sport tevékenységét. Ezeket az értékelő beszámolókat az évelején megválasztott diákvezetők tartották. Ezen a fórumon hallgatták meg a diáktanács munkájáról szóló összefoglalót is. Érdekes színfoltja volt a mindenkori beszámolóknak a fiúk fizikai munkájáról készült összefoglaló, ugyanis a kollégisták önmaguk végezték el a kollégiumban a kisebb javításokat, szereléseket. A közgyűléseken hangzottak el az egész közösséget érintő kérdések és döntések is. Mindig kitűntetett szerepe volt szeptemberben az évnyitó közgyűlésnek.
Az 1960. szeptember másodikán tartott közgyűlésről Nagy Mária így tudósít: „Este nyolc órakor kezdődött a közgyűlés. Kalmári János a diáktanács elnök üdvözlése után, Tóth Gyulaigazgató úr bejelentette, hogy diákotthonunk kollégiummá alakul ebben a tanévben. Fésős Éva néni beszámolt a diákotthon fejlődéséről. Igen szépek a hálóink, szőnyegünk van, az ágyakon kis függönyök, a mosdót kicsempézték. Ezután megválasztottuk a diáktanács elnökhelyettesét és a bíróságot, a mi új diákotthonunkba.”
1961. február 10-én a félévi közgyűlésen az évfolyamfelelős diákok beszámoltak a tanulmányi eredményekről. A tanulmányi átlag javult, mert az előző évben 3,25 volt, ebben a félévben 3,45. Sorjázták a beszámolók a dicséreteket, az intőket és rovókat, nevesítve is azokat. A kulturális munka a sport és a fizikai munka felelősei is számot adtak a félévi teljesítményekről. Takács Antal a diáktanács elnöke a tanács munkájáról és a bíróság tevékenységéről beszélt. Elmondta, hogy a bíróság előtt tizenöt vádlott volt, ebből 14 fiú és 1 lány. Sajnos a vádlottak bűneit nem tartalmazza a napló, ezért nem tudhatjuk meg, hogy a gyerekek miért vonták felelősségre egymást. Ismét szóba került a közgyűlésen a kollégiummá válás terve. Érdekes hogy erről a fontosnak tűnő átalakulásról és az ezzel járó új követelményekről nem számol be Nagy Mária, annál részletesebben írt arról az ünnepi közgyűlésről, amelyen megtörtént a kollégiummá válás:
„1961. november negyedikén történt a kollégiummá avatás. A kollégiumunkat Antos Istvánról neveztük el. Délután három órakor volt az ünnepély, amely után tánc következett fél hétig. Fél hétkor ünnepi vacsorára gyűltünk össze, (nagyon finom volt). Vacsora után még volt tánc fél kilencig. Nagyon jól sikerült az ünnep, a vendégeink is reméljük, hogy jól érezték magukat. Ünnepségünkön Nyers Rezső elvtárs pénzügyminiszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Kossa István közlekedésügyi miniszter, a KISZ Központi Bizottság titkára Berecz János vett részt. Tóth Gyulaigazgató úr mondta el ünnepi beszédét, utána Nyers Rezső elvtárs adta át az alapító oklevelet és az ajándékot, a magnetofont. Majd pedig Berecz János adta át a zászlót, amit Antos Istvánné avatott fel. Szabó Imre diáktanácstitkár köszönte meg az oklevelet, és a zászlót. Utána szavalatok és tánc következtek.”
A teljes kollégiumi közösségnek voltak minden diákot érintő programjai. Egy tanévben volt két színházlátogatás, amelyen az egész kollégium részt vett. 1960. október 12-én Bernard Shaw „Az ördög cimboráját” nézték meg, november 24-én pedig Shakespeare „Vihar” című darabját látták, Uray Tivadar, Vass Éva, Bazilidesz Zoltán, Békés Itala és Lőte Attila szereplésével. Mindkét színházi estét ankét követte. A napló rögzítette a megbeszélés eredményét, a szereplők jellemzését. Bár az egész kollégium nem volt többször együtt színházban Nagy Mária a kisebb közösségekkel járt a Nemzetiben, ahol a „Per Guint” látták, az Operában a „Gisellt”, az Erkelben a „Trubadurt”, a „Traviátát”, „Copeliat”.
Nem maradt ki a repertoárjából a „Két Bolyai” és „A három testőr sem”. Volt a Madách-ban, a Vígszínházban, a Katona Józsefben, a József Attila Színházban és az Operett Színházban is. Az egész kollégium, évente néhányszor moziba is ment. Megnézték a „Háború és béké”-t, valamint a „Légy jó mindhalálig „című filmet. Ezeket is megbeszélték filmankét keretében. Komoly rendezvény volt a kollégium két operaestje, az egyik a Verdi operákból – sorjázza is a napló a legfontosabbakat – a másik pedig Erkel Ferenc műveiből a Bánk bán és a Hunyadi László operákból. Mindkét alkalommal gazdag részleteket hallgattak meg a művekből.
Nagy esemény volt a kollégisták mezőgazdaságban végzett társadalmi munkája. Ezekről így számol be a napló: „Szeptember 22-én voltunk először TSZ. munkán, a rákoscsabai Micsurin TSZ.-ben. Első nap elég fárasztó volt a paradicsomszedés, de mindenki vidáman szedte. A négy napfárasztó munkával telt el, de senki nem panaszkodott, mindenki azon volt, hogy megmutassuk, ha tanulunk is a mezőgazdasági munkában helyt állunk. A termelő szövetkezetekben tapasztalatokat is gyűjtöttünk. A négy nap alatt két TSZ.-ben voltunk, a rákoscsabai Micsurinban és a budaörsi Március 15-ben.
A Március 15 TSZ.-ben jobban művelt földterületeket találtunk, mint a Micsurinban. A paradicsomot nem térdig érő fű közül, hanem gondosan megmunkált területen szedtük. A Micsurin rendetlen volt, az okot nem tudjuk, lehet, hogy nincs elég ember a föld megműveléséhez. A négynapi munka eredményes és hasznos volt.”A következő mezőgazdasági munkára 196o. november 13-án került sor.”Vasárnap reggel hét órára mentünk a csepeli Vaszil Koralov tsz-be négyórányi társadalmi munkára. Spenótot szedtünk, sajnos nagyon hideg volt és a spenót vizes, majd lefagyott a kezünk. Ennek ellenére a hangulat jó volt. 28-an 34 láda spenótot szedtünk. A fiúk nagyon lusták voltak, szaladgáltak, alig dolgoztak.11 órakor jöttünk haza.”
A kollégisták nem utazhattak haza minden hétvégén, ezért szombaton és vasárnap a szabad időn túl, kulturális programokat szerveztek számukra, de jutott idő a szórakozásra is. Klubdélutánok, táncestek, szavalóverseny, szellemi vetélkedő, sportversenyek feledtették a hazautazást!
”1960. december 12-én is volt egy kollégiumi rendezvény. Szombaton este öt órakor kezdődött. Hat óráig kapus voltam, elég sokan jöttek. A hangulat igen jó volt. Jól sikerült mind a két játék. A keresem a páromat című játékban én is részt vettem, harmadik lettem. Tóth Mari voltam, Noszty Ferit kellett megkeresnem. Cukrot nyertünk. tíz óráig tartott.”számol be a napló a korabeli szórakozásról.
A kollégium programjában szerepeltek ideológia, politikai témák is. Előadást hallgattak a kollégisták a vallásról, a KISZ kongresszusról. Nem kisebb személyiség, mint a KISZ Központi Bizottságának tagja Király Andrásné tartott élménybeszámolót a kongresszusról.
A Mikulás estek mindig nagy élményt jelentettek. A mókát mindig finom vacsora követte.
A második közösség, amelyhez a kollégisták tartoztak az úgynevezett tantermi közösség volt. Ha egy évfolyamon kevesen voltak, akkor, összevontak két évfolyamot. A tantermi közösség feladata a tanulás a másnapi tanítási órákra való felkészülés volt. A tanév elején megválasztották a „kikérdezőket”, akik ellenőrizték a másnapra való felkészülést. A tantermi közösség a tanulás befejezése után kéthetente együtt maradt és a tervezett programjuk szerint foglalkozást tartottak. Nagy Mária naplója alapján betekintést nyerhetünk ezekbe a foglalkozásokba is.”A második közösségi ülés 196o. szeptember 21-én háromnegyed hétkor kezdődött. Énekeltünk, ez volt a bevezető.
Ezután az oszályzatainkat beszéltük meg. Lényeges romlás nincs a lányoknál. Márciusban lesz egy műsoros est, amit a közösség rendez. Politikai beszámoló is volt. Hruscsov Amerikában van az ENSZ közgyűlésen. Ott van Fidel Castro és Kádár János is. Felvettek az ENSZ-be több államot is. Utána a művészetekről tartottunk előadást.” Részletesen leírta a napló az építészet, szobrászat festészet aznap tárgyalt ismeretanyagát. A későbbiekben a tantermi közösségi gyűléseken folytatták a művészettörténeti ismereteik gyarapítását. Nagy Mária feljegyzései tartalmazzák a román, a gót, a reneszánsz, a barokk stílus jellemzőit és az egyes stílusok jeles alkotásait.
A napló szerint foglalkoztak a XIX. század jeles magyar épületeivel, szobraival, festményeivel. Betekintettek a XX. század képzőművészetébe is. Egyik este a közösség vendége volt Dési Huber István özvegye, aki előadást tartott férje munkásságáról és dia képeket vetített,”A képek többségén munkásokat láttunk, de témája volt a csendéletfestés is.”olvashatjuk a naplóban. A tantermi gyűléseken foglalkoztak a lakberendezés kérdéseivel, az öltözködés alapszabályaival, divattal,a takarítás fortélyaival. Hallgattak orvosi előadást, beszélgettek a barátságról és a szerelemről, irodalomról. Nagy sikerű Hemingway estet is rendezett a közösség.
A legkisebb közösség a hálótermi közösség volt, amelyet az egy hálóteremben lakó kollégisták alkottak. ”196o. október 28. „Énekkel nyitottuk meg a hálóközösségi gyűlést, majd a nyugati politikáról beszéltünk. Megbeszéltük a kirándulásokat is. Szerdán a Halászbástyára megyünk. Közös mozilátogatást is szervezünk. Egy dalt is tanultunk közösen, a szputnyik dalt. A háló tagjai táncolni tanulnak. A gyűlés után villanyoltásig tánc volt. Nagyon jól szórakoztunk.”A hálóközösség sokfelé járt. Kirándultak Csobánkára, Győrbe, voltak a Vidám Parkba, a Rudas fürdőbe. Megünnepelték egymás névnapját, díszítették, csinosították a hálót. Megdicsérték névszerint azokat a hálóbelieket, akik szépen takarítottak. Voltak színházban is. Részletesen beszámol naplójában Nagy Mária a „Két Bólyai” című színdarab megbeszéléséről.
A hálóközösség is terv szerint tartotta foglalkozásait. 1961 .szeptember 11-én tartott megbeszélésükről így számolt be a napló : „Megbeszéltük a közösség feladatát és összeállítottuk az első félévi tervet . Fontos a szabad idő helyes kihasználása,tanulmányi tervlap elkészítése. A háló berendezését szocialista megőrzésre átvettük, közösen felelünk érte. Tanulmányi és tisztasági verseny lesz a hálók között. Tervbe vettük egy opera megtekintését az Operaházban, tárlatlátogatást, mozi látogatást, esténként tánctanulást. A tanulmányi tervlapra a társadalmi munkát is fel kell írni, mert a TV nézésben ez is szerepet játszik.” A kollégiumnak volt már egy televíziója, a kollégisták pedig jutalomként nézhették az adást.
A KISZ tagok időnként KISZ aktiva űlést tartottak. Az értekezleten arról volt szó, hogy példamutatónak, kezdeményezőnek kell lenniük. Üléseiket az Internacionálé eléneklésével kezdték a foglalkozás végén pedig a DIVSZ indulóval zárták.
196o. október 25-én váratlan fordulat következett be a kollégium életébe.” A kollégiumi tanácsot átalakították KISZ tanáccsá, mindenki maradt a régi beosztásban.” írta Nagy Mária és beszámolt arról az intelemről is, hogy a KISZ fiatal először tanuljon, utána vegyen részt a közösségi munkában a kettő egymás nélkül semmit sem ér. A KISZ felvételeket sem kell halogatni. Ne zárjuk ki a vallásosokat, próbáljuk magunk közé állítani őket.”
Nagy Mária 16 éves volt, amikor elkezdte a kollégiumi krónika vezetését. Még nem volt 18, amikor véget értek feljegyzései. Ötven esztendő multán elővette naplóját és úgy emlékezett vissza a kollégiumban eltöltött időre, az ottani eseményekre, mint ifjúságának legszebb időszakára. A napló végén 13 név szerepel. Ők voltak a hálóközösség tagjai. A nevek mellett lakcímek: Bácsalmás, Csobánka, Kecskemét, Tatabánya, Zebegény, Alap, Ráckeve, Tóalmás, Fót, Pécs, Székesfehérvár.
A Mester utcai kollégisták szétszóródtak, visszamentek falujukba, városukba és vitték magukkal a kollégiumban tanultakat a szokásokat, a közös élményeket, a közösségi szellemet. Derék emberekké váltak. Vannak közöttük sikeres vállalkozók, jeles értelmiségiek, pontos könyvelők, lelkes pedagógusok. Ami közös bennük az, hogy hálával gondolnak egykori kollégiumukra, nevelőjüket Fésős Éva nénit-életüket meghatározó személyiségnek tartják. A kollégiumban kialakult kapcsolatuk pedig olyan erős, hogy rendszeresen találkoznak, otthonukban vendégül látták már valamennyi hálóbeli társat, az egész hálóközösséget.
(Megjelent: Szakoktatás 2010. 6. szám)
SzBdR
