Egyetemi évek és az első doktorátus
A tudás iránti vágy arra sarkallta az ifjú Gáll Beatrixot, hogy megszakítás nélkül tovább folytassa tanulmányait. Az Erzsébet Nőiskolában lett Apponyi kollégista t az 1917-18. tanévben.
1919-ben mennyiségtan és természettudományi tanári oklevelet szerzett, ami arra jogosította fel, hogy tanítóképző intézetekben tanítsa szaktárgyait.
A harmadik diplomát követte a negyedik. További tanulással az Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészet-tudományi karán középiskolai tanári oklevelet szerzett matematikából és fizikából.
Tanári pályafutását Budapesten a VIII. kerületi Szentkirály utcai Állami Tanítóképző Intézetben kezdte el 1919-ben. Négy esztendeig dolgozott itt. Ezekben az években munkája mellett szorgalmasan készült első doktorátusára, amelyet a bölcsészettudományi karon filozófiából akart megszerezni. A doktorátus megszerzéséhez vezető úton első lépése Pauler Ákos professzorhoz vezetett.
„Amikor felkerestem Pauler Ákos professzor urat, azt kérdezte tőlem, megvan-e nyolc szemeszterhallgatásom filozófia tantárgyból, és van-e görög nyelvből érettségi vizsgám? A nyolc szemeszter filozófiai tanulmány megvolt, mert a matematika és fizika mellett ez mindig melengetett tárgy volt a szívemben, de görögből csak a VIII. gimnáziumi osztályvizsgám volt meg, az érettségi nem, mert nem volt kötelező. Elkeseredtem, de ez csak egy napig tartott. Nekigyürkőztem újra életem legnehezebb tanulásának és drága férjem-uram segítségével, aki a kecskeméti református főgimnáziumban príma kiképzést kapott a klasszikus nyelvekből, fél esztendő múlva – nem éppen fényes sikerrel – de megszereztem a görög nyelvi érettségit. Most már szóba állott velem Pauler professzor úr, aki nem csak nagy tudós, lebilincselő előadó, de megközelíthetetlenül fenséges is volt.” írta vissza emlékezésében 1977-ben.
Ez a görög nyelvvel való elszánt küzdelme is olyan jellemző volt a tudós tanárnő egész életére. Számára az új feladatok, a nehézségek mindig inspirációt, az új megismerésének az izgalmát jelentették. Egy-egy probléma megoldása után folyamatosan új célokat tűzött maga elé, s ha elérte, akkor sohasem a boldog pihenés következett, hanem a szüntelenül megújuló kíváncsiság vezette tovább a világ és a tudományok megismerésében.
Takaróné a bölcsészdoktori disszertációját etikai tárgykörben írta. Dr. Eötvös József etikai világnézete volt a doktori értekezés témája. A doktori oklevél filozófiából, pedagógiából és pszichológiából azt igazolta, hogy dr. Takaróné Gáll Beatrix az ismereteit magas szinten tudja alkalmazni, alkalmas önálló tudományos kutatásra is. Doktori disszertációját Finánczy Ernő, Pauler Ákos és Korniss Gyula ismerte el 1924-ben.
A természettudományos ismereteket tanító tanár és immár bölcsészdoktor, dr. Takaróné dr. Gáll Beatrix életében és tudományos érdeklődésében hirtelen és váratlan fordulat következett be 1925-ben.
