Menekülés a fővárosba
A kétségbe esett családnak váratlan levelet hozott a postás Lendvai Istvántól, az unokatestvértől, aki akkor a budapesti pénzügyi technikumot igazgatta.
A pénzügyi technikum az iskolák átszervezése révén egy új iskolatípus volt. A pénzügyi ágazat számára középszintű szakembereket képzett az iskola, amely országos beiskolázási jogot is kapott. A fővárosi pénzügyi technikumba szerte az országból várták a tanulókat, ezért az iskolát fenntartó Pénzügyminisztérium diákotthont létesített az iskola Bethlen téri épületében. Lendvai István az iskola igazgatója Hegger Évára gondolt, mint leendő diákotthoni nevelőre, hiszen tudta, hogy a fiatal pedagógus jól ismeri a vidéki gyermekeket, neveltetésüket, a bentlakásos intézetek belső világát, életrendjét, hiszen ő maga is sok évet töltött internátusokban. A Hegger Évához jókor érkezett levél egyetlen kérdés volt csupán: Nem lenne-e kedve Évának Budapestre jönni diákotthoni nevelőnek? Nem volt kedve, de a félelem az ávósok számonkérésétől menekülésre késztette. Az vigasztalta csupán, hogy a gyermekek jó kezekben maradnak, ugyanis időközben édesapját visszahívták tanítani.
A budapesti állásajánlat olyannyira komoly volt, hogy a Pénzügyminisztérium személyzeti vezetője személyesen érkezett egy napon Kiskarácsonyra azért, hogy megismerje Hegger Évát és válaszát. Ő igent mondott. A tanévet befelezte. A visszatérő agitátoroknak magabiztosan csak annyit mondott, hogy őt kiemelték az elvtársak, viszik Budapestre a minisztériumba, itt jártak személyesen autóval. Ez volt Hegger Éva elégtétele és bosszúja mielőtt elindult az ismeretlenbe, a fővárosba.
1953 szeptember 1-én a nyolcadik kerületi Bethlen téren, az egykori zsidó gimnázium épületében, ahol két iskola összevonásával hozták létre az I. István Közgazdasági Technikumot; elkezdődött Hegger Éva nevelőtanári munkája. Az iskolaépület földszintjén három tantermet szabadítottak fel, itt rendezték be a lányok szállását és Éva otthonát, egyben irodáját is. Elég mostoha körülmények között laktak itt a lányok egy tanéven keresztül.
A fővárosi tantestület meleg szeretettel és barátsággal és fogadta a kiskarácsonyi tanítónőt, aki közben már a biológia-földrajz szakot is elkezdte a tanárképző főiskola levelező tagozatán.
Dr Szakolyi Béláné, Éva nagyszerű tanár, kedves személyiség és Hegger Éva között már az első találkozáskor barátság szövődött, amely Szakolyi Éva haláláig tartott. Rövidesen a testület azon csoportjához tartozott Hegger Éva, amelyet a kulturális érdeklődés, az utazási szenvedély, a művelődés iránti olthatatlan vágy tartott össze. Amitől igazán tartott, hogy hogyan fogadják majd a fővárosban, sikerrel zárult. Befogadták. Feledhetetlen éveket töltöttek együtt. Nemcsak belföldi kirándulásokat szerveztek, jártak a Felvidéken, Lengyelországban, az NDK-ban. Ez nagy dolog volt az 50-es, 60-as évek Magyarországán. Szabadidejükben is szívesen voltak együtt, filmvetítéseket, táncesteket rendeztek, színházba, hangversenyre jártak.
