Így emlékszünk mi:
Veszeli Mária az 1971-1975 közötti osztályából
Patonyi tanár úrról, szeretett osztályfőnökömről csak jót tudok írni. Nem azért, mert az idő távlatából már minden szebbé válik, hanem mert valóban sokat köszönhetünk neki.
Ő nem csak tanár volt, nevelt is bennünket, ami abban az időben meghatározó volt a gyerekek életében. Értéket képviselt. Nekünk, kollégistáknak – szüleinktől távol – ez különösen fontos volt.
Úgy formált bennünket igazi közösséggé, hogy észre sem vettük. Természetessé vált számunkra az összetartozás érzése, hogy jóban-rosszban együtt vagyunk, Büszkék voltunk rá, hogy Ő az osztályfőnökünk. Főnöknek a „mi fiaink” nevezték el. Velük együtt edzett, focizott, mi pedig lelkesen szurkoltunk a meccseken.
Egyik nyári szünetben megszervezte a Fradi pálya takarítását. Magától értetődő volt számunkra, hogy szünidőben, a legnagyobb kánikulában Budapestre utazunk, és együtt tisztítjuk a tribünt. Jó „buli” volt! Irodalmi színpadot vezetett, az iskolai ünnepségek műsorát mindig a mi osztályunk adta. Nagy élmény volt a felkészülés, a próbák. Ilyenkor nem a tanár-diák viszonyt éreztük, amolyan „baráti” hangulat volt, tele humorral, jókedvvel. Így szerettette meg velünk a magyar irodalmat. Matematika érettségin ő volt a fel-ügyelő tanár. Én segíteni akartam egyik osztálytársamnak. Gondoltam lesz, ami lesz, megkérem, hogy adja át neki életmentő papírkámat, melyen nem a megoldás szerepelt, csupán egy szó a feladat indítására. Megtette, és én akkor jöttem rá, mennyire fontosak vagyunk számára. Szigorú volt, követelt, de mindig éreztük szeretetét, barátságát, emberségét is. Érdemes volt az óráira figyelni, s ez soha nem esett nehezünkre. Tudást, becsületet, tartást, szilárd alapokat kaptunk tőle. Ma is sokat emlegetjük a Főnököt, különösen az érettségi találkozókon, ahonnan nagyon hiányzik.
