Az igazgatóhelyettes
1973 – ban Mitnyán Mihály igazgató úr 16 esztendei iskolavezetés után nyugdíjba vonult. Az új igazgató vezetői munkájához dr. Szalay László igazgatóhelyettes mellé még egy igazgató helyettesi státust kért. A kérés teljesült. A Pénzügyminisztérium egy új igazgatóhelyettesi állást engedélyezett. Az iskola új vezetője a népes tantestületből Patonyi tanár úr lett. Azért esett rá az igazgató választása, mert – amikor terveiről, céljairól faggatta – csak annyit mondott, hogy “Szeretek tanítani, szeretem ezt az iskolát és tanítványaimat.” Az igazgató döntésével a testület is egyetértett. Patonyi tanár úr 1974-ben az iskola igazgatóhelyettese lett három évtized-re, haláláig. A kinevezése előtt egyetlen kívánsága volt csupán, vezetőként az iskola II. világháború előtti sporthagyományait szeretné feleleveníteni. A Mester utcai Szent István Felsőkereskedelmi Fiúiskola az 1930-40-es évtizedekben minden sportágban jeleskedett, különösen azokban az esztendőkben, amikor az iskola igazgatója Darnai László a Ferencvárosi Torna Club elnöki tisztét is betöltötte. A Szent István labdarúgó csapata is országos hírre tett szert.
A II. világháború után a kosárlabda volt a fő labdajáték az iskolában, mert testnevelő tanáruk a kiváló kosárlabda szakember az a Bánki Ferenc volt, aki később a Testnevelési Főiskolán a kosárlabda tanszéket vezette. A kézilabda tovább élt az 1960-70-es években. Patonyi tanár úr foci csapatot is szeretett volna az iskolában. Az új igazgató megmosolyogta Patonyi tanár úr tervét, hiszen az intézményben a fiú tanulók száma az 1960-as évek elejétől folyamatosan csökkent. 1970-es években –három tiszta lány osztály mellett csak egy-két vegyes osztályt indítottak. A vegyes osztályokban sem érte el a fiúk aránya az 50 %-ot. Hogyan lehetne e maroknyi fiúból futball csapatot létrehozni? Tamáskodtak kollégái is.
A diákvezető Böde János ismervén a gyerekek óhaját, engedélyt kért a futball szakosztály létesítésére. Megkapta. Ettől kezdve Patonyi László igazgatóhelyettes, magyar –orosz szakos tanár számos iskolai feladata után, délutánonként levitte a fiúkat az iskola tornatermébe, ahol elkezdődött egy csoda, amely három évtizeden át beragyogta az iskolát és bejárta Európa és Amerika futballpályáit. Az iskolai munkamegosztásban a közismereti tantárgyak oktató-nevelő munkájának szervezése és irányítása volt a feladata. Vezetőként kollégáitól mindig csak kért, soha nem utasított. Türelmes, megértő kollégaként olykor maga végezte el az egy-egy tanár elmulasztott feladatát.
Emberség, türelem, hozzáértés jellemezte munkáját. Halk szavú, segítő-kész kolléga volt, kérés nélkül is mindig ott találták ahol szükség volt egy szakértőre, egy barátra, egy sofőrre. Udvariasságból, illemtanból a felnőttek és a gyerekek számára egyaránt példát mutatott. „Igazi úriember” – mondták a kollégák. Személyiségének meghatározója a hűség volt. Hűség a hivatáshoz, az iskolájához, a Ferencvároshoz, a diák-sporthoz. Kellemes társalgó és kitűnő humorérzékkel megáldott ember volt. Egész pedagógusi pályafutása alatt, élete végéig szeretett tanítani. Iroda-lom órái feledhetetlenek. Szemléletességre nemcsak magyarázataival, hanem kitűnő segédanyagok bemutatásával is törekedett. A fél tanári szoba csodálta kezében a „Kapcsos könyvet” és tudták, hogy Patonyi tanár úr most Arany Jánost tanítja. Az iskola az 1980-as évtized dere¬kán egy nagyszabású innovációba kezdett a pénzügyi középfokú szakképzés megújítása érdekében.
A szakképzés, az iskolai nevelés gyenge pontjainak feltárásában és az új koncepció meg-alkotásában nagy szerepe volt Patonyi tanár úrnak. Sürgette az angol nyelvoktatás be-vezetését, segítette a feltételek meg-valósítását iskolánkban akkor, ami¬kor a pénzügyi középiskolákban még csupán az orosz nyelv volt a kötelező idegen nyelv. A komplex művészeti tantárgy – amelyben az irodalom, a zene és a képzőművészet egyaránt helyet kapott – kialakításában tevékenyen részt vett, segítette Lothringer Éva tanárnő ez irányú munkáját, hiszen osztotta a tanárnő ebbeli véleményét: „Egyáltalán nem igaz, hogy a mai fiatalt nem érdekli semmi, hogy felszínes és érzéketlen.
Legtöbbjük mély lelkivilággal, értékes gondolatokkal rendelkezik, csak a hétköznapi életben nincs tere, ahol kibontakozzék.” – mondta a tanárnő Lukács Csaba újságírónak. Patonyi tanár úr is hitt ebben és abban, hogy minden diák tehetséges valamiben. Szerette és tisztelte tanítványait. Reggelente az iskolában kedves focistáit kézfogással üdvözölte. Környezetében nem tűrte a trágár beszédet. A legjobb játékosát is leküldte a pályáról, ha az „elszólta” magát. A nyolcvanas évtizedben felpezsdült az iskolai élete. Kiemelkedő esemény volt az 1987 márciusában rendezett centenáriumi ünnepségsorozat. A 100 éves iskola az Erkel Színházban rendezett nagyszabású ünnepélyének rendezője Patonyi László volt. ozzáértésének, igényességének, jó szervezőkészségének köszönhető, hogy méltó módon ünnepelt az intézmény.
