Előszó a második kötethez
Ilyenek vagyunk!
A régi diákokkal folytatott beszélgetéseket tartalmazó kötet, a lépcsőfokok, 2014-ben még nem hagyta el a nyomdát, amikor Béki Gabi – a kötet szerkesztője – azt javasolta, hogy ne hagyjuk abba, folytassuk, mert annyi értékes, érdekes életutat járnak, jártak be iskolatársaink, hogy azok megörökítésre érdemesek. Az interjúkat készítő egykori Istvánosok helyeseltek, folytassuk. Ekkor került fel a kötet címe, a lépcsőfokok alá az I. szám. Azóta egy esztendő telt el, és 2015 májusában a IV. országos Istvános Találkozó asztalára letesszük a lépcsőfokok második kötetét, amely 17 új beszélgetést, 17 életutat tartalmaz.
Somogyi Zsolt azt mondja: ő már a harmadik kötetre gondol, mert találkozott egy jeles sportolóval, akiről kiderült, hogy ő is Istvános volt. Reméljük, hogy a szerkesztő és a munkatársak kis pihenő után újra mikrofont ragadnak és ismét folytatódik a munka. Sajnos Laki tanár úr nélkül, aki nagybetegen, februárban élete utolsó interjúját készítette el kötetünk számára. A gyilkos kór testi erejét már majdnem felemésztette, amikor levelet kaptam tőle:
„Az iskolánk dicsérete:
Nem sok ilyent láthattak eleven s rég holt pályatársaim az elmúlt hosszú évszázadok alatt. Egy karnyújtásra ültek egymás mellett az osztályban Kati, a csepeli munkásleány, és a gróf Saáry Somssich család egyik ágának fia, Andor. Négy évig. Majd sikerrel érettségiztek. Az osztályomban tanult az okos parasztember fia, akinek tartózkodó, finom stílusa, már az iskolában jelentős közfigyelmet keltett. Ő később az egyik jelentős dél-amerikai államban Magyarország nagykövete lett. Edit, fölém magasodó, testes szőke lány, az akkoriban üldözött tehetős sváb kulák leánya. Nem valószínű, hogy az osztálynaplóban a nép ellensége besoroláskódja volt a neve elébe jegyezve. Gabi kedves, finoman hangolt beszédű komoly kislány volt, igazi kemény munkáscsaládból. Az iskola után, amikor kirobbant, parlamenti képviselőként nagy hatású politikus lett.
Ezek a gyerekek úgy éltek évekig az iskolában egymás mellett, mintha egy bokorban születtek volna. Nem tett különbséget közöttük a cenzus, a születés, vagy a pénz. Ők a francia forradalom kései boldog gyermekei voltak.
E gondolatot, ha tudod, használd fel az új kötethez.”
Amikor ezt a levelet elküldte, azt mondta, hogy „ez volt az utolsó szellemi termékem”. Mi úgy gondoljuk, hogy amíg a régi diákok életútját kutatjuk, megírjuk, addig mindegyik interjú az ő szellemi terméke is, hiszen az ő kérdése nyomán – Mi történt a diákokkal, tanítványainkkal? – indultunk el és kérdésére immár kétkötetnyi válasz született.
Köszönet mindezért Béki Gabinak, aki nem csak szerkesztette, összefogta a munkát, hanem fényképeivel is gazdagította a kötetet. Hálás köszönet az interjúk készítőinek: Görgey Katinak, Frank Ivánnak, Horváth Tamásnak, Laki Pál tanár úrnak, Lukácsi Bélának, Rózsa Marikának, Somogyi Zsoltnak.
Ezúton köszönjük meg Erlei Károlynak, tiszteletbeli Istvánosnak, a nyomdai előkészítő munkáját, és minden volt Istvános támogatását, akik egyesületünknek anyagi segítséget nyújtottak, hogy megjelenhessék a második kötet.
Meleg szívvel ajánljuk a kötetet a még köztünk lévő egykori tanárainknak és a mai iskola pedagógusainak, minden volt és jelenlegi Istvános diáknak, valamennyi olvasónak.
Szabó Balázsné dr.
Volt Istvánosok Baráti köre Egyesület
elnök
Budapest, 2015. április
