Gábor István: Szent István-emlékfal a Díszteremben

Gábor István: Szent István-emlékfal a Díszteremben

Gábor István tűzzománc alkotása

 

Gábor István festőművész alkotásának ünnepélyes felavatására 1987. március 30-án, a jubileumi ünnepségsorozat keretében került sor. A 100 éves évfordulójához közeledve az iskola elhatározta, hogy egy képzőművészeti alkotás elkészíttetésével is emlékezetessé teszik a nevezetés eseményt. Az elképzelést az is indokolta, hogy iskolánk semmilyen, a névadó szent Istvánt bemutató alkotással (szobor, festmény) nem rendelkezett. Ennek érdekében 1985 tavaszán nyilvános pályázatot hirdetettek a képző- és Iparművészeti lektorátus közreműködésével. A művészeti alkotást a díszterem színpaddal szembeni falfelületére kellett megtervezni. A pályázati kiírás szerint szent István király személyiségének, valamint a feudális gazdaságot megteremtő uralkodó jellegzetességeinek (pénzverés, pénzgazdálkodás, adózás, vámok, vásárok, kereskedelem) meg kell jelenniük a munkában. A pályázatra 27 pályamű érkezett, melyek közül a lektorátus Gábor István festőművész tűzzománc alkotását fogadta el.

A 32 m2 falfelületre 84 darab színes tűzzománc tábla került fel fenyőfalécekre erősítve. A munkáról Gábor István így nyilatkozott:

„A történelmi téma ünnepélyes tartalma miatt a tűzzománc műfaját választottam. Ezt az anyagot és a vörösréz alapot tartottam alkalmasnak az ünnepélyesség fokozására. Ugyanis a képen szereplő történelmi figurákat többnyire a képes krónika miniatúráiról és iniciáléiról, valamint a magyar királyi koronáról ültettem át montázs eljárással. Így közvetlen inspirált az arany színe és a rekeszzománc dekorativitása.”

Az alkotás három nagy egységre és a körülötte lévő kisebb ábrázolásokra tagolható. A központi részében a XIV. századi Kálti Márk által írt képes krónika képei szerepelnek. Ezeket a krónikában valószínűleg Hertul fia, Miklós készítette, az összesen 11 Szent István ábrázolásából Gábor István hármat használt fel. A bal oldali részen lévő jelenet a képes krónika 37. oldalán látható, és István király, azaz Vajk születését mutatja be. Az ágyon félig ülő helyzetben Sarolt, István anyja látható, fején koronával, kezében a ruhátlan, glóriás gyermek Vajk. A kép arra a legendára is utalás, mely szerint szent István vértanú (a kereszténység első vértanúja, aki Jézus isteni eredetét hirdette, ezért a zsidók megkövezték) megjósolta Saroltnak, hogy fiúgyermeket fog szülni, akiből király lesz. A vértanú éppen koronát nyújt át Saroltnak, melyet jobb kezével átvesz. Az alkotás középpontjában a krónika 39. oldalán található s iniciálé jelenik meg, mely a már felnőtt uralkodót teljes harci díszben mutatja.

A király lábán lábvért, testén piros-fehér csíkos páncéling, jobb kezében zászlót, bal kezében pajzsot tart. Utóbbiakon az apostoli hatalmat jelképező hármas halmon kettős kereszt jelenik meg. A jobb szélen látható harmadik egység a krónika 40. oldalán lévő p iniciálét jeleníti meg. Itt már a hatalmát megerősítő, trónján ülő glóriás uralkodót látjuk: bal kezében országalma, jobbjában jogar, fején korona. Az alkotás alsó részén a legrégebbi királyi oklevelünk, a pannonhalmi apátság latin nyelvű kiváltságlevelének első sorának részlete olvasható. Előbb krisztus monogramja, majd „In nomine domini dei summi stefanus” („A legfelségesebb úr Isten nevében István”) latin szövegrészlet olvasható. Mellette az alapítólevél végén megjelenő Szent István kézjegye, amely az uralkodó nevének betűiből kombinált rajz. A kép számos helyén az István által veretett ezüstpénzek alakjai kerülnek elő. A többi forma és alakzat a szent koronáról származik, például az oromdíszek motívumai több helyen is megtalálhatók.

A bal felső sarokban Szent Kozma orvos szent, tőle jobbra egymás mellett Szent János, Szent Péter, a bal alsó részen Szent Mihály főangyal, az s iniciálétól balra felülről lefelé az apostolok: Szent Jakab, Szent Pál, Szent Fülöp; míg jobbra Bíborban született Konstantin és Szent Demeter alakja került ábrázolásra.

Gábor István a versenykiírásnak megfelelően bemutatja, hogy névadónk a magyar történelem jeles alakja, meghatározó személye volt. Az elkészült művel iskolánk egy újabb művészeti alkotással lett gazdagabb, amelyre rendkívül büszkék vagyunk.

2014. május 18., Horváth Tamás

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.