A 100. születésnap emlékeiből
Az Erkel Színházban tartott ünneplés szónoka az egykori jeles diák – Marjai József miniszterelnök-helyettes – felidézte iskolánk gazdag múltját, nevelési rendszerét.
Magasztos pillanata volt az ünneplésnek az, amikor felcsendült Beethoven István király nyitánya az I. István Gimnázium zenekarának előadásában, Záborszky József vezényletével. Emlékszem milyen öröm volt számomra, amikor felkérésemre a karnagy úr azonnal igent mondott. Az Ajtósi Dürer sor „istvánosai” köszöntötték a Mester utcai „istvánosokat” az István király nyitánnyal.
Sajnos nem maradt fenn azoknak az akkori tanítványoknak a névsora, akiknek táncában gyönyörködhettünk. Huszárszki László táncpedagógus tanította be hónapokon keresztül diákjainknak a „magyaros” produkciót. Emlékezetünkben él azonban az a megható jelenet, amelyben az 1964-ben érettségizett kitűnő tanuló, Torján Teri (Mosonyiné) és fia, iskolánk akkori diákja, Mosonyi András elhelyezte a sok vihart megélt iskolazászlónkat a színház színpadán.
A centenáriumra nem csak az iskola népe öltözött ünneplőbe, megújult – az 1956-ban érettségizett Gajhoffer Károlynak köszönhetően – az épület belseje is. Frissen festett falak, újramázolt ajtók várták a vendégeket, az iskolatörténeti kiállítást, és a sokféle rendezvényt.
Az első ünnepi nap délutánján avatta fel dr. Párizs Lajosné fővárosi főtanácsos a névadónk emlékét idéző képzőművészeti alkotást, Gábor István tűzzománcát, amely a díszterem hátsó falát díszíti már harminc esztendeje. A műalkotás körülményeiről részletesen olvashatunk Horváth Tamás tanár úr iskolatörténetét megörökítő művében a Mesteristák és Istvánosok című kötetben. /Kiadó: Volt Istvánosok Baráti köre 2012/
E helyen csak néhány mozzanatot emelünk ki az alkotással kapcsolatosan. A pályáztatás része volt a helyszíni szemle is, amelyről jegyzőkönyv készült. „A díszterem, ami a század elején épült iskolaépület belsejében található, ünnepélyességre késztet. Funkciója: színház és agóra is egyben. Építészeti szempontból: puritán eklekticizmus.
A terem az emeleti lépcső torkolatánál, széles, tág bejárati résszel rendelkezik. A bejárattal szemben nagyméretű, íves ablakok sora, balra (elöl) a színpad, jobbra pedig, a díszterem ellenkező oldalán üres falfelület. Mindenekelőtt azonban a díszterem meghatározó jellegzetessége az az irány, amely a színpad felé tekint. A terem ezért zárt rendszert alkot.
A falikép, mely majd itt az I. István Közgazdasági Szakközépiskola dísztermében új elemként lép fel, személyesség és bensőségesség új dimenziójának lehetőségét adja, ami feltehetőleg a Fórum Postilán működő közösségi élet résztvevőinek belső motívumává válik.
A pályázati felhívás megadott bizonyos kiinduló elveket, így például: „az államalapító I. István király személyisége, mint a feudális gazdasági rend alapjainak megteremtője, pénzgazdálkodás, pénzverés, adózás, vámok, vásárok, kereskedelem, stb.
Méret 4,45×10 méteres falfelületből rendelkezésre álló terület 3,20×8 m, tehát 25,6 m2.”
A képzőművészeti zsűrizésre 1985 novemberében került sor. A pályázók alkotásaikról tanulmánytervet készítettek, és ezeket a bírálat előtt a díszteremben helyeztük el. Bemutattuk a látványterveket tanárainknak, tanuló ifjúságunknak, és megkérdeztük őket, melyiket látnák szívesen a díszteremben.
Azon a héten az iskola ügyeletes osztálya a Forstner Gabi néni 4.a osztálya volt. Minden szünetben kinyitották a dísztermet, gyűjtötték a szavazatokat, őrizték a kiállított műveket. Érdekes feladatnak tartották, mert az ügyeleti beszámolójukban is megemlékeztek róla. A képzőművészeti zsűrizés napján fogadták a bírálatra érkezőket, kávéval, süteménnyel kínálták őket. A zsűri, amelyet Gerzson Pál festőművész vezetett, figyelembe vette az iskolai szavazatokat is. A döntés remekül sikerült, az esztétikai minőségen túl a tűzzománc időtállósága páratlan.
Harminc esztendő múltán, amikor már több száz diák vett részt iskolai ünnepélyeken, dolgozatírásokon, különböző rendezvényeken a teremben a műalkotás társaságában, állapota makulátlan. Huszonnyolc év után maga az alkotó, Gábor István is elcsodálkozott a műve hibátlan állapotán.
Gyönyörű épületünk műértékét két jeles képzőművészeti alkotás gazdagítja. Körösfői Kriesch Aladár freskója olyan allegorikus alkotás, amelyben tükröződik az intézmény kereskedelmi, közgazdasági jellege /1917/. Méltó párja lett Gábor István Szent István fala (1987).
Sajnos az iskolaépület gondatlan gazdái elhanyagolták az épület állagának megőrzését, pedig az épület pusztulásával ezek a páratlan értékek is veszélybe kerülnek.
A centenárium ünnep rendezvényeire a régi diákok mellett meghívtuk az ország pénzügyi iskoláinak küldöttségeit és a bolzánói kereskedelmi középiskola tanárait és diákjait is.1986-ban mi is részt vettünk az olasz iskola nagyszabású ünnepségén amerikai, osztrák, nyugatnémet, máltai testvériskoláik tanulóival együtt. Testvérekké fogadtak akkor minket is.
A bolzánói delegációt az iskolaigazgatója vezette. Csávási Ildikó tanáruk tolmácsolta az eseményeket. Az Erkel Színházban tartott fogadáson az igazgató úr köszöntőt mondott. Meghatódottságát jelezte az a néhány könnycsepp, amely beszéde közben legördült arcán. Mélyen átérezte ünnepünk jelentőségét. Hazatértünk után az alábbi levelet kaptuk tőle, amelyet megőriztünk és most megosztjuk olvasóinkkal.
