A boglári szőlős

Ilyenkor szüret idején, amikor a tantermekbe is beszivárog már az ősz illata, de déltájban úgy süt a nap, mintha itt felejtette volna a nyár, eszembe jutnak a mi „istvános” szüreteink a Balatonboglári Állami Gazdaságban. Szürettörténetünk úgy kezdődött, hogy a diákvezetőink – más iskolák példáján felbuzdulva – azt kérték, hogy menjünk mi is szüretelni és úgy folytatódott, hogy Papp Valéria tanárnő hozta a hírt Kőröshegyen fogadnak diákokat szőlőt szedni. Meg is beszéltük, hogy szombaton elmegyünk Kőrös-hegyre. A találkozót Boglárlellén a vasút állomásra beszéltük meg. Vali vonattal, mi pedig Böbe nénivel, kocsival indulunk. Balázs bácsit nehezen, de meggyőztük, hogy kocsival menjünk, hiszen ki tudja, hogyan találjuk meg a gazdaságot. A találkozás már nem emlékszem, hogy milyen okból, de nem sikerült. 🙂  Vártuk a tanárnőt, áltunk az állomáson, Balázs bosszankodott, hogy feleslegesen autóztunk idáig, mi meg szégyenkeztünk ügyetlenségünkön. No, de nem olyan fából faragtak bennünket, hogy a sikertelenségbe beletörődjünk. Indulás, keressünk máshol munkát!

Rövidesen feltűnt a Balatonboglár helységtábla. Ez az! Irány a Balatonboglári Állami Gazdaság. A portás igen elcsodálkozott azon, hogy mi szombaton vezetőt keresünk. Zárva itt minden iroda, nincs itt egy lélek sem, nem tudnak itt semmit intézni- mondta.  Látván, hogy mi csak nem tágítunk bíztatóan megjegyezte – talán a főkertész benéz valamikor. Balázst elküldtük nézelődni, kirándulni, mi pedig leültünk a kerítés betonlábazatára és vártunk, vártunk addig, amíg egyszer feltűnt egy autó, benne a főkertész. Kedvesen mosolyogva hallgatta meg kérésünket, látva elszántságunkat megígérte, hogy a jövő héten tájékozódik és telefonon értesít minket az eredményről.

Hazafelé tamáskodtunk biztosan elfelejti, azért ígért, hogy lerázzon minket. S mit ad Isten? Kedden jött a telefonüzenet, hány főt mettől meddig tudnak foglalkoztatni. Szállás a lengyeltóti KISZ táborban. Ha jól emlékszem, hat osztályt fogadtak. Tizenhat osztályunkból hogyan válasszuk ki a szüretelő hatot? Hosszas vita után döntöttük el, hogy első alkalommal azok az osztályok menjenek, amelyek osztályfőnökei vállalják 001az otthonuktól az egy heti távollétet és tanítványaikkal a közös munkát.  Később a kiválasztás nem okozott problémát, mert a boglári szüret, bekerült az osztályok közötti tanulmányi verseny jutalmai közé. Pénzjutalom, színházjegyek mellett egy hét szüret a legjobban teljesítő osztályoknak! 🙂

Korán, olykor párás-ködös reggeleken indultak az autóbuszok a végeláthatatlan szőlőtábla felé. A fázós reggelek után, amikor kijelölték munkaterületünket már éreztük az őszi nap langymelegét. Az osztályfőnökök irányították a munkát. A szőlőtőkék két oldalán párban dolgoztak a szedők. A fiúk hozták, vitték a ládákat.
A kijelölt diák vagy az osztályfőnök volt az írnok, a számláló. A teljesítményt nem csak osztályszinten jegyezték, a párok teljesítményét is számon tartották. Az osztályokon belüli versenyt az osztályfőnök jutalmazták. Jakab Erzsébet tanárnő osztályának legjobban teljesítő diákjait lakásában palacsinta partira hívta meg. 70 db palacsintát sütött s mire elkészült csengettek. Osztályának másik fele nem nyugodott bele, hogy ők nem kaptak meghívást – váratlanul beállítottak számtalan palacsintával.

A szüretelés jó hangulatban zajlott, itt-ott egy nótafa is. S amikorra megérkezik az ebéd el is fárad a nép. Ekkorra már lekerültek a pulóverek, melegítők, pólóban, sokszor fürdőruhában szorgoskodtak lányaink, fiaink. Az ebédet a szőlősorok végén osztotta az osztályfőnök kannából, fazékból. Kis pihenő után még három óráig munka és megérkeztek az akkor már várva várt buszok, amelyeket gyorsan elfoglalt a fáradt, maszatos diáksereg.

esti-mulattsag-lengyeltotiban
Esti mulatság Lengyeltótiban

A lengyeltóti KISZ tábor ideális szálláshely volt. Vacsora után egy nagy közös helységben folyt a játék, tombolt a diákhumor, szólt a zene, elszállt a fáradtság, élveztük az együttlétet.

Különösen emlékezetes maradt az utolsó este, amelyen szüreti bált rendeztünk. Lógtak a fejünk felett a szőlőfürtök, a díszlet mindenhol a szőlő és mulattunk az egész hét paródiáján. Erre a búcsúestre eljöttek a gazdaság vezetői, akik szőlőlével kedveskedtek és megköszönték munkánkat. Másnap egészséges jó színben lévő vidám szőlőkóstolóval felpakolt diákokkal indultunk haza.

Az egy heti fizikai munka, az éjjel-nappal összezártság rendkívül sok pedagógiai helyzetet teremtett. Emlékszem, hogy az első reggeli után a diákbizottság vezetője megrökönyödve mesélte, hogy az alsóbb osztályos fiúk sapkában ültek az asztalhoz. Ez soha többé nem fordult elő.

Az osztályfőnökök gazdag tapasztalatot szereztek tanítványaik egymáshoz való viszonyáról, munkabírásáról. Megismerhették egy-egy tanuló, az iskolában rejtve maradt tulajdonságát.

Számomra nagy élmény volt, hogy az egyik végzős diákunk felhívta a figyelmünket, hogy a tábor területén van egy szekrény, ami sok-sok gyógyszert tartalmaz és nincs bezárva. A legnagyobb megdöbbenésemre valamennyi gyógyszert ismerte és elmondta, hogy milyen panaszra alkalmazzák. Honnan tudod te ezt? – kérdeztem. A nővére gyógyszerkönyvét megtanulta, mert érdekelte. Akkor már biztos voltam benne, hogy azon az országos tanulmányi versenyen, ahol ő elindult helyezett lesz. Így is történt.

A konfliktusoktól sem volt ments a szüreti együttléten, komoly feladat volt ezek megbeszélése, feloldása. A legnagyobb erkölcsi probléma az volt, hogy az egyik osztály azzal vádolta meg a szomszédunkban dolgozó más osztályt, hogy elcsentek tőlük néhány láda szőlőt.

szuretelok-a-sor-vegen
Szüretelők a sor végén

A legtöbb probléma ott tisztázódott, de volt olyan történés is, amelyet hazahoztunk és fegyelmi tárgyalással zártuk (de erről majd máskor).

Az iskolai közösség építés szempontjából is jelentős volt a boglári szüret. Az osztályok közelebb kerültek, megismerkedtek egymással, új barátságok születtek.
Volt bőven társadalmi tapasztalat is. Mélységesen felháborodtak azon, hogy a mellettük lévő táblában dolgozó felnőttek a legszebb fürtöket nem a ládába, hanem saját kosarukba rakták. Elítélték a sor végén olykor álldogáló munkásokat, hiszen az osztály lógósaival megvívták a harcukat.

Nagy esemény volt az iskolában, amikor megérkezett a munkabér, amelyet egy összegben kaptunk meg és mi bontottuk szét osztályokra a teljesítmények alapján. Sok-sok éven keresztül hívtak minket, mert meg voltak elégedve tanulóink teljesítményével. A gazdaság megbecsülése abban is kifejezésre jutott, hogy karácsony előtt a bogláriak meglátogattak bennünket és néhány láda borral, BB pezsgővel kívántak testületünknek kellemes ünnepeket és boldog újévet.

SzBdR

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.