Előszó a negyedik kötethez
A Lépcsőfokok IV. kötete iskolánk fennállásának 130. esztendejében készült. Tizenöt egykori Istvános diákkal beszélgettek iskolatársaik életükről, emlékeikről. Ezeket a vallomásokat tartalmazza ez a könyv. Az öregdiákok személyes sorsának alakulásában tükröződik a legújabbkori magyar történelem két emberöltőnyi korszaka. Hiszen a kötetben szereplő Istvánosok közül a legrégebbiek 1955-ben a legfiatalabb pedig 2006-ban hagyták el az alma matert. Az interjúkban visszaköszön a Rákosi-korszak, az 1956-os események, a korai és késői kádárizmus, a rendszerváltozás. felidéződnek a nagy társadalmi változások az új gazdasági mechanizmustól a kétszintű bankrendszer kialakulásán át a privatizációig. Bepillanthatunk a vállalkozóvá válásba és az Angliában kiteljesedő pénzügyi szakmai karrierbe.
A történelmi-társadalmi változáson túl felsejlik a beszélgetésekben iskolánk hat évtizedes történetének egy-egy mozzanata is. képet kapunk az 1950-es évekbeli hányatott iskolasorsról, a költözködésekről a tanuló ifjúság összetételéről, a szegénysorsú proli gyerekek megszelídítéséről, az osztályidegen származású kisdiákok befogadásáról, a különböző oktatáspolitikai döntések szomorú következményeiről, iskolánk sportéletéről.
Izgalmas – az ötvenes években érettségizettek emlékeiből feltáruló – kérdés az, hogy a polgári közgazdaságtan emlőin nevelkedett, a valláserkölcs talaján álló kitűnő szaktanárok hogyan végzik oktató-nevelő munkájukat az új ideológia alapján működő iskolában. Megtudhatjuk, hogy viselkedésük, személyes példájuk hogyan hat a növendékekre. A szelíd, jóságos Danhauser tanár úr követendő mintát adott egy később tanárrá lett tanítványának, vagy egy ma válogatott labdarúgó szerint karrierjét Patonyi tanár úrnak köszönheti.
Ki hinné, hogy a tudós, fizikát tanító paptanár emlékét örökre őrzi a beatzenekar diákvezetője azért, mert megengedte a zeneszerszámok tárolását a szertárban. Bármelyik korszakról esik is szó, iskolánk
közös jellemzője mindenkoron az önálló gondolkodásra nevelés. Hűen tükrözi ezt dr. Mátra Miklós emlékezete, amely egy olyan történelemdolgozatáról szól, amelyben sem az események, sem a következtetés nem a tananyag szerint alakultak. Katinka néni, dr. Fekete Józsefné, kijavítván a dolgozatot így értékelt:
„Nem így történt, de így is történhetett volna.” Az érdemjegy pedig ötös lett. A visszapillantásokban ott vannak a kollégiumi élet emlékei is. Meghatódva olvassuk, hogy közelmúltban elhunyt Fésős Éva néni nevelőtanári munkájáról egy nagyon sok időt kórházban és nevelőotthonban töltő, később Istvános kollégista azt mondja: „Mindent Tőle tanultam meg.” Az első interjúkötet 2014-ben készült el, és azóta Béki Gabi kitartó és szorgos munkája eredményeként minden évben született egy új kötet, amiért végtelenül hálásak vagyunk. Izgalmas, érdekes olvasmány a volt Istvánosok életútja. Pedagógiai értéke pedig páratlan. Köszönet az interjúkat készítőknek a mindvégig kitartó Görgey Katinak, Frank Ivánnak, Lukácsi Bélának, Somogyi Zsoltnak és a később bekapcsolódó Rózsa Marikának, a nyári táborokban Istvánossá lett Gyenes Karcsinak.
Erlei Károly nyomdai előkészítő munkája nyomán formálódott igényes kiadvánnyá a IV. kötet is. Hálás köszönet érte.
Budapest, 2017. május hó
dr. Szabó Balázsné
A Volt Istvánosok Baráti Köre nevében
