1987 márciusában a centenáriumi hét jeles eseménye volt iskolánkban a fakultatív más nevén a diáknap.
Ez a diákok által igen kedvelt esemény ebben az évben már hagyománynak számított, hiszen 1976 óta minden tanévben megrendeztük. Kezdeményezője Horn György fiatal tanárunk volt annak idején. A tanítási év egyik napján felborult az órarend szerinti iskolai élet és beáramlott tantermeinkre a külvilág. A katedra ezen a napon nem a jól ismert tanárainké, hanem a meghívott előadóké; tudósoké, gazdasági szakembereké, művészeké, politikusoké, neves és érdekes embereké.
Tanárainkra nagyon sok feladat hárult. Első lépésként összeállítottuk a programjavaslatunkat, amelyet az osztályfőnökök közreműködésével felkínáltunk a tanulóifjúságnak. A diákok érdeklődésük szerint választottak a javaslatból. Az első két óra előadói az iskolánk szakképzési profiljához közel eső elméleti, vagy gyakorlati gazdasági, pénzügyi területről érkeztek.
Az 1970-es évek végén és a 80-as években tanítványaink számos kiváló szakemberrel ismerkedhettek meg, hallgathatták előadásaikat, beszélgethettek velük.
A teljesség igénye nélkül idézzük fel vendégeinket.
A nemzetközi pénzügyekről Hágelmayer István egyetemi oktatótól, a Pénzügykutató igazgatójától (később az Állami Számvevőszék elnöke) hallottak.
A magyar tőzsde megalakulásáról Járai Zsigmond az intézmény létrehívója, későbbiekben pénzügyminiszter, a Magyar Nemzeti Bank elnöke beszélt.
A korabeli pénzügyminiszter-helyettes Kállai Lajos a Pénzügyi- Számviteli Főiskola későbbi főigazgatója – a pénzügypolitikába vezette be a tanulói hallgatóságot.
Járt nálunk a közgazdász kutató Kopátsy Sándor, a fiatal közgazdász Matolcsy György, Botos Katalin egyetemi oktató, aki egy ízben pénzügyminiszter is volt.
Elbűvölte diákjainkat Sárközy Tamás a jogtudományok doktora és Surányi Sándor egyetemi oktató, aki a harmadik világról tartott előadást.
Vendégünk volt a fiatal Urbán László, ma jeles nemzetközi bankszakember.
Elfogadta meghívásunkat Lóránt Károly, aki a tervezésről tartott előadást. Sulyok Papp Márta a Közgazdasági Egyetem pénzügyi tanszékéről (későbbi tanszékvezető). Vértes András, akkor még fiatal kutató, Szabó Katalin, ma professzor emeritus, Bánffy Tamás egyetemi tanár.
Az előadók (nem teljes) névsorából látható, hogy vagy már akkor, vagy a későbbiek során befutott, kiváló szakemberek adták át tanítványainknak kutatási eredményeiket, gazdasági-pénzügypolitikai ismereteiket.
A nap második két órája más tudományterületek, érdekességek képviselőié volt.
Réz András esztéta a filmekről, Körösfői László nagyapja Körösfői Kriesch Aladár festészetéről, Lux Elvira és dr. Ruff György szexuális problémákról, Pomogács Béla irodalomról, Lévai Judit zenetörténetről, Jeszenszky Géza történelemről, Domonkos Imre az impresszionizmusról, Lakatos Menyhért a hiedelmekről, Ladányi János a cigány kérdésről, Herczog Mária szociológus az ifjúság helyzetéről, Hanák Gábor a mesékről, Domány András – a Magyar Rádióból – gazdasági kérdésekről
Halász Géza a számítógépekről, Hegedűs B. András az igazságtételről, Rácz Sándor a munkástanácsokról, Bende László televíziós műsorairól, Fiala János a magyar film helyzetéről, Gergely Zsolt építész korunk építészéről beszélt a tanítványainknak.
1987-ben ebben a két órában dr. Fürst György kutató korunk betegségéről, az AIDS-ről beszélgettek a diákokkal. Ezekkel párhuzamosan Hegedűs István politológus az 1950-es évek politikai és társadalmi vitáiról, Korányi László a zsidóság történetéről, Gáncs Péter vállalkozó a meggazdagodásról tartott előadást.
Nem hiányoztak a természettudományos kérdések sem. Naprendszerünk kialakulásáról és fejlődéséről Holl András fizikus és Kohár Zoltán csillagász beszélt. A szervezett bűnözés előadói Tóth Ferenc alezredes és dr. Hack Péter jogász voltak.
Nagy sikert aratott Hobó a „Ki vagyok én?” című előadásával. Évek múlva mesélte Dercsényi Balázs művészettörténész barátom, hogy Fazekas József lelkész otthonában bekeretezve a falon felfedezte iskolánk elegáns oklevelét és csodálkozva megkérdezte, hogyan került ez ide? A lelkész úr elmesélte, hogy ebbe az iskolába meghívták azért, hogy az érdeklődő diákoknak beszéljen a Biblia világáról és ezt az emléket kapta köszönetképpen. Igen, a vendégeink, az oklevél mellé egy szál virágot kaptak, a protokoll a diákok feladata volt. Készültek tanáraink is erre a napra, és akinek tantárgyi tudománya mellett más is volt a tarsolyában, szívesen megmutatták azt diákjainkkal.
Radványi Tamásné tanárnő például képekkel mutatta be az ókor művészetét. A fennmaradt dokumentumok tanulmányozásai során kiderült, hogy milyen sok, érdekes, nagy tudású emberrel találkozhattak tanítványaink. Többek között megismerkedhettek a fiatal Orbán Viktorral és Deutsch Tamással a Fidesz alapítóival.
Az utolsó két óra a diáknapi szórakozásé volt. Táncházunkat a Muzsikás együttes vezette, felléptek zeneakadémisták, Kovács Ági pantomimozott, és énekelt a Pa-Dö-Dö is. S akik már nagyon unták a benti programokat, elmentek – tanári vezetéssel – a Nemzeti Galériába, az állami pénzverdébe, vagy valamelyik pénzintézetbe.
Amikor elcsitult a zsibongás és visszatért az órarend szerinti iskolai élet, tanárainknak még mindig maradtak diáknapi feladataik.
Az osztályfőnökök segítségével véleményt kértek valamennyi tanulótól e nap eseményeiről, azért, hogy a következő diáknap megszervezésénél hasznosítsuk a tapasztalatokat.
Sok-sok dicséret mellett, bizony komoly kritika is érkezett és bőven voltak javaslatok is.
Legtöbben egy-egy előadás nagy népszerűségei miatti zsúfolt tantermekre panaszkodtak.
Hiába javasolták sokan, hogy ne csak egy nap legyen ilyen, hanem a tanév során többször is jöjjenek a vendégek, nem tehettük meg, hiszen a kötelező óraszámok szabálya, az iskolai fegyelmezett munkarend nem tette ezt lehetővé.
A fakultatív napok sikere érdekében fáradhatatlanul dolgoztak tanáraink, fő felelősök mindig a fiatal tanárok közül kerültek ki, ezekben az évtizedekben Horn Gábor, Pertl Gábor. Az igazgatóság részéről Jakab Erzsébet koordinálta a munkát.
SzBdR
